E népi hagyomány valós magva annyi, hogy Csaba egy hun király legifjabb fia volt, aki Pannóniából bizánci területre távozott, s onnét hiába várták vissza. Ezért olvashatjuk a XIV. századi krónikaszövegben, hogy a nép között még akkor is divatban volt a szólásmondás arról, akit nem akartak többet látni: „Akkor térj haza, amikor Csaba Görögországból!”
Egy másik királylistával is kapcsolatba szokták hozni Csaba királyfit. Az óbolgár királylista ugyanis szintén Attilától eredezteti a kánjait. Dümmerth Dezső szerint a bolgár és a hun uralkodók keveredése, továbbá a magyarok és bolgárok, illetve avarok együttélése okozhatta a Csaba-legendárium összegabalyodását is. Dümmerth rendkívül bonyolult fejtegetéseiben végül arra jutott, hogy Csaba talán nem is volt más, mint Álmos vezér nagybátyja. Így tulajdonképpen egy magyar-bolgár rokondinasztia emlékét őrizték meg a székelyek.
Ily módon a kettős honfoglalás László Gyula által felvázolt elméletéhez is kapcsolódik a legenda, amely az avarkorba, a VII. századba vezeti vissza a történetet. Ekkoriban ugyanis az avarok-bolgárok a Kárpát-medencében is együtt éltek. Az ő utódjaik lehetnek a székelyek, akik a hun királylegendákat összekeverték az óbolgár és az avar hagyományokkal, és Attila fiai helyett Kovrat fiaival cserélték ki a szereplőket.
De mi van akkor, ha Attila azonos Kovrattal, Kuber pedig Csabával? Így a magyar hagyomány is végül Attila és Kovrat fiainak sorsát keverte össze. Kovrat egyik fia vezette az óbolgárokat a Kárpát-medencébe, s így Dümmerth és László Gyula szerint a magyarok elődeinek első csoportja is ekkor, 677 környékén érkezett ide. A későbbi „nagy honfoglalás” szerintük tehát csak a második volt a sorban, ahogyan ezt az egyik krónikánk is megerősíti.
Antflinger Eduárd más megközelítésben vizsgálja a kérdést: „Meggyőződésem, hogy a legendák mindig eredeti alakjukban állnak legközelebb az igazsághoz. Miért kellene másnak lennie Csabának, mint Attila fiának? Mindenféle újrarendezése a történetnek több komplikációt vet fel, mint az eredeti. Amúgy semmi esélyét nem látom annak, hogy valóban török eredetűek lennének azok a neveink, amiket töröknek szoktunk látni. Csaba idején nem volt olyan török kultúra, amely ki tudott volna sugározni a hunra vagy a magyarra, hiszen akkor nem Attilának lett volna birodalma, ami tény, hanem valamelyik Alinak vagy Oszmánnak. Ezért bizonyos vagyok benne, hogy dramaturgiailag is helyénvalóbb feltételezni, hogy Csaba Attila fia, és ha ne adj’ Isten van a törökben hasonló név vagy szó, akkor az róla származik át. Egyébként maga a török-magyar eredetű ősi személynév jelentése ’pásztor, kóborló’, illetve egy másik elemzés szerint ’ajándék’. A XIX. században újították föl, Vörösmarty Mihály és Arany János művei nyomán lett népszerű.”
Hogy mi a teljes igazság a Csaba-legendával kapcsolatban, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a székely hagyomány első számú főszereplője a legendás királyfi. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy a székelyek más hagyományokat őriztek meg, esetleg a magyaroktól eltérően török, kazár, bolgár, avar vagy hun eredetűek. Annyi mindazonáltal bizonyos, hogy a hagyomány él, a név pedig közkedvelt.
