A metaspriggina nevű, öt-hat centiméteres kis őshal mintegy 515-500 millió évvel ezelőtt élt a kambrium földtani korban. A Nature tudományos lap friss számában megjelent tanulmány szerzői a kis állat nagyjából száz megkövült példányának maradványait elemezték, melyek többségét a kanadai Sziklás-hegység Burgess Shale lelőhelyén ásták ki.
A metaspriggina egyike volt az első gerinceseknek, később ebből a családból származott az összes állkapcsos hal, a kétéltűek, a hüllők, a madarak, az emlősök – köztük az ember.
Az őshalnak kicsi feje, keskeny, csúcsban végződő teste, nagy szeme és kis orrtömlői voltak. Csontok ugyan nem erősítették a testét, koponyája azonban volt, valószínűleg porcok építették fel. Gerinchúrral is rendelkezett, melynek szerepe az volt, mint később a gerincoszlopé: támaszt biztosított a testnek. Nem tudni, úszói voltak-e.
A kopoltyú szerkezete különösen érdekelte a tudósokat. A metasprigginának hét, úgynevezett kopoltyúíve volt, ezeken keresztül szűrte ki a vízből a táplálékdarabkákat és ezzel is lélegzett. Az első pár ív erősebb volt, mint a többi, ez lehetett az állkapocs evolúciójának első lépése – mondta Jean-Bernard Caron, a torontói Royal Ontario Múzeum paleontológusa.
A tudósok tisztában voltak ezeknek a kopoltyúíveknek a jelentőségével, ám ilyen korai példáját még nem figyelhették meg – olvasható a tanulmányban.
