A kutatók 381 ma élő és kihalt faj, köztük 21-féle dinoszaurusz növekedési ütemét vizsgálták meg csontjaik alapján, és ebből következtettek az egyes fajok energiafelhasználásának sebességét mutató metabolikus rátára. Alapvetően minél magasabb a növekedési ütem, annál magasabb a metabolikus ráta.
A fajok többsége a skála két végén foglal helyet: a melegvérűek gyorsabban fogyasztják az energiát és gyorsabban nőnek, a hidegvérűek lassabban. A dinoszauruszok azonban – néhány más fajjal, így például a tonhallal, a kérges teknőssel és a nagy fehércápával együtt – a tanulmány szerint nagyjából a skála közepén helyezkednek el, azaz nem is meleg-, de nem is hidegvérűek. A szerzők ezt az átmeneti kategóriát mezotermikusnak nevezték el.
A cikk felújította a dinoszauruszok „vérmérsékletéről” szóló vitát, amely a vezető szerző, John Grady szerint az „utolsó nagy kérdés” az őslények körül, a kihalásukról, valamint a madarakhoz való viszonyukról szóló tudományos vitákat követően.
A tanulmány egyik vitatott pontja például az, hogy tekinthető-e a növekedési ütem a metabolikus ráta indikátorának. Más kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a tanulmány csupán nyolc olyan, ma is élő fajt tudott azonosítani, amely a mezotermikus kategóriába sorolható. Ez arra utal, hogy „alkalmazkodási értékkel” bír, hogy a fajok túlnyomó többsége a két szélső kategória valamelyikét „választja”, és így valószínűtlen, hogy a dinoszauruszok összessége az átmeneti kategóriába esne.
Grady, az Új-mexikói Egyetem doktorandusza mindenesetre igen elégedettnek mutatkozott, hogy felkavarta a vita vizét. „Ez egy jó kezdés. Talán kapok egy állást” – mondta nevetve a BBC-nek.
