Mohamed Ibráhím műkincsvédelmi miniszter szerint a sírt egy spanyol kutatócsoport fedezte fel a Nílus Luxortól nyugatra eső partvidékén, Drá-Abu-n-Nagá régióban. A José Manuel Galán által irányított csoport három temetkezési kamra feltárásán dolgozott, amelyeket az időszámításunk előtti XV. században uralkodó Hatsepszut királynő – a 17. dinasztia tagja – egyik magas rangú hivatalnoka, Dzsehuti használt.
Az ásatás közben az egyik hat méter mélyen fekvő kamrában húsz méter hosszú alagútra bukkantak, amely a kamra egyik termét köti össze az újonnan talált sírral. Jelenleg még tart a tágas, négyszögletű nyughely feltárása, a mérete arra enged következtetni, hogy vagy az uralkodó család egyik tagjáé, vagy egyik magas rangú tisztségviselőjéé volt. A szakértők szerint a sírt rejtekhelyként is használták, erre utal a helyszínen talált rengeteg emberi maradvány. A 17. dinasztia idejéből származó cserépedények és szerszámok azt jelzik, hogy a 11. dinasztia által kiásott sírt később újra használták. Az ásatást vezető Galán szerint a helyszínt korábban sírrablók is meglátogatták.
Ebben az időben, az időszámításunk előtti harmadik évezred végén a fáraók Alsó- és Felső-Egyiptom egyesült területe felett uralkodtak. Galán elmondta, hogy az ókori Egyiptom fővárosának helyén fekvő Luxor körüli régióban számos olyan sírhely található, amely ebből a korszakból származik, és ez jelentős mértékben gyarapítja ismereteinket a thébai dinasztiáról. Galán elmondta, hogy öt évvel ezelőtt ugyancsak a 11. dinasztia egyik sírkamrájában gyönyörű vörös koporsót, és abban egy érintetlen múmiát, továbbá számos íjat találtak, amelyek azóta a Luxor Múzeumban tekinthetőek meg.
