A nyolcvanas években még teljesen más, sokkal masszívabb anyagból készültek a gumimatracok, mint manapság. Emlékszem még a bársonyos jellegű, franciaágy szélességű gumimatracra, mely legalább hat-hét évig kiszolgált minket, gyerekeket. Pedig nyüstöltük rendesen, egymást löktük be róla a vízbe, egyensúlyoztunk rajta, téptük, húztuk, rágtuk. Nem mondom, hogy sosem lyukadt ki, de volt hozzá egy remek ragasztó- és foltkészlet, amellyel keresztapám pillanatok alatt kijavította a hibákat.
Aztán beköszöntött a műanyagkorszak, és egyszer csak azt vettük észre, hogy a gumimatracok jó esetben egy nyarat bírtak csak ki, de előfordult, hogy két strandolás után megadták magukat. A nyár beköszöntével adja magát a kérdés, mit érdemes, mit nem érdemes megvásárolni, és a gyerekeknek szánt úszófelszereléseket is górcső alá vesszük.
Gumicsónakból csak nagyot és jó minőségűt érdemes vásárolni, ami 35, de akár 300 ezer forintba is belekerülhet, tehát egyértelmű a válasz: a normál családi igényeknek tökéletesen megfelel a gumimatrac. Egy közepes méretű (legalább kétszemélyes) olcsó csónak is legalább 8-10 ezer forintba kerül, ebből az összegből simán veszünk kettő-négy matracot – minden családtagnak jut egy.
Ráadásul az olcsó csónakok rendszerint kényelmetlenek, hamar kilyukadnak, haladni pedig szinte lehetetlen velük. Nagy nehezen bepréseljük a két evezőt a gumikarikákba, a lapát alig éri el a vízfelszínt, ráadásul ahogy köröznénk az eszközzel, a nyele folyamatosan beleütközik a térdünkbe vagy a velünk szemben ülő lábába. Lapátolunk, mint állat, a csónak mégis csak gyök kettővel halad, miközben mellettünk elegánsan elsiklik egy gumimatracos gyerek, háton vagy hason, ügyesen evezve a kezével. Ha pedig urambocsá horgászni szeretnénk, akkor inkább béreljünk egy rendes fa- vagy műanyag ladikot, ugyanis a himbálózó horgok esetleges találkozása a gumifelülettel azt fogja eredményezni, hogy a tó közepén szépen elsüllyedünk a teljes felszerelésünkkel együtt. Amúgy meg tilos is gumicsónakból horgászni