Árpád vezér és nemesei sereget küldtek Mén Marót bihari vezér ellen. Ennek a hadseregnek Ősbő meg Velek lettek a kapitányai és vezetői. Ezek a szigetről nekiindulva [ ] a Kórógy vize mellett ütöttek tábort. Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Ősbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt, Ősbő serege előtt első hadrendként indultak Mén-Marót ellen harcba.
A hun-magyar krónika pedig a következőket írja:
Maradt a hunokból még háromezer férfiú, ezek futással menekedtek meg Krimhilda csatájából, s elhatározták, hogy Csiglamezején szedelőzködnek össze. Féltek a nyugati nemzetektől, hogy hirtelen rajtuk támadnak, bementek hát Erdélybe, s nem hívták magukat magyaroknak, hanem más névvel székelyeknek. A székelyek tehát a hunok maradékai, akik a többi magyarok visszatéréséig az említett mezőn tartózkodtak. Mikor tehát megtudták, hogy az említett magyarok visszatérnek Pannóniába, elébük siettek Ruténiába és együtt hódították meg Pannónia földjét. Ennek elfoglalása után részt kaptak belőle
Ne feledjük azonban, hogy Anonymus Gestáját mintegy háromszáz esztendő választotta el a honfoglalástól, a hun-magyar krónika pedig nyolcszáz évvel Attila után keletkezett. Az első hiteles adat a székelyekről a 12. századból való. Eszerint a székelyek és a besenyők a magyar sereg előtt harcoltak az ország nyugati határszélein. Az egyik ütközet az Olsava mellett, a másik a Lajta mellett zajlott le. Tehát székelyek laktak a Morva folyó mellett, Sasvár körül, ahol később a sasvári ispánság terült el, valamint Moson megyében, ahol Árpád-kori oklevelek szólnak a székely telepekről. De ha megvizsgáljuk az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzát, azt tapasztaljuk, hogy az országhatár szélén majd mindenütt találhatók székely telepek.
Erdélyben, a mai lakóhelyükön a 13. század óta említik őket. Az udvarhelyi, valamint a Marosvásárhely körüli székelyeket telegdi székely néven említik a középkorban. Valószínű, hogy az ő korábbi lakóhelyük a Bihar megyei Telegd környéke volt. Elképzelhető tehát, hogy a székelyek határvédő feladattal az ország szélein telepedtek meg. Mindazonáltal abban a kérdésben, hogy a székelyek vajon itt éltek-e már a honfoglalás előtt, nagyon eltérő a történészek véleménye.
Az semmiképpen nem valószínű, hogy hun eredetűek lennének, hiszen a hun birodalom rengeteg népet foglalt magába, és a hunok csak a vezetői réteget adták. Sokkal valószínűbb, hogy az avarok közé került ez a néprész, és itt élt a honfoglalás koráig. Kérdéses, hogy a magyarok miért nevezték őket székelyeknek, s miért nem azzal az összefoglaló névvel illették őket, amivel az avar birodalom népeit. A magyarok nyelvében ugyanis várkony volt az avarok neve.
Számos jel utal arra, hogy ugyanakkor valamely, a magyarokkal kapcsolatba került török néprész lehetett az ősük. Győrffy György feltételezése szerint a Volga mellékén élő eszkil bolgárokkal lehetnek rokonságban, illetve közülük váltak ki. Az is elképzelhető, hogy a honfoglalást megelőzően ők vonultak be először a Kárpát-medencébe, mintegy előőrsként, és őket követték a magyarok, amikor a második besenyő támadás arra kényszerítette a hét magyar törzset, hogy bemeneküljön Erdélybe, illetve Magyarország keleti felébe. Ebben az esetben a magyarok valóban itt találták már őket. Forrásunk mindenesetre sajnos nagyon kevés a székelység eredetét illetően, leginkább csak a hagyományra hagyatkozhatunk.
