Az I. világháborúról nem lehet elhallgatni semmit

A kérdéseket már nem lehet az asztal alá söpörni, hiszen minket is érintenek. Pók Attila történésszel beszélgettünk.

Bárány Krisztián
2014. 07. 03. 17:59
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Nagyszabású nemzetközi konferencián emlékeztek meg az I. világháborúról Szarajevóban. A magyar delegáció milyen témakörökkel készült? Arra is kíváncsi volnék, hogy 100 év távlatából ma mi jellemzi az érintett nemzetek közötti párbeszédet. Egy ilyen konferencia mennyire adhat lehetőséget erre?

– A magyar delegáció legtöbb tagja a Magyarország, a Habsburg Birodalom és a háború című ülésen adott elő. Szávai Ferenc a dualizmus kori magyar politikai elit Balkán-koncepcióiról, Szőts Zoltán Oszkár a háborús válság magyarországi politikai vitáiról, Szabó Dániel a magyar hadicélokról, Bihari Péter a magyar középosztályok háború alatti helyzetéről, Hornyák Árpád az időszak magyar Balkán-politikájáról beszélt. A háború ideológiai és politikai előzményeit tárgyaló szekcióban Csaplár-Degovics Krisztián az Albániával kapcsolatos nagyhatalmi koncepciókról tartott előadást, Sokcsevits Dénes pedig a háborút megelőző évek délkelet-európai nemzetközi politikai feszültségeit elemző szekcióban elnökölt. Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy kommentálhattam a konferencia főelőadását. Mark Mozower, a Columbia Egyetem professzora a háború történetére vonatkozó újabb kutatásokat tekintette át, én különösen azt fejtegettem, hogy az egyre több tudás segítheti-e az egykori ellenfelek közötti megbékélést és hogyan használható politikai eszközként a háború emlékezete. A konferencia előkészítésében meghatározó társrendezői szerepet játszott az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Történettudományi Intézete. A viták előterében a háború társadalom- és mentalitástörténeti vonatkozásai álltak, a nemzeti problematika leginkább a háborúval kapcsolatos szerb politikai álláspontok értékelése kapcsán jelentkezett.

– A konferencia helyszíne több mint szimbolikus. Talán a legfontosabb kérdés, ma mi lehet a témában az a kérdés vagy problémakör, ami – ha mondhatom úgy – még mindig aktuális? Amit nem lehet elhallgatni, amiről beszélni kell.

– Azt mondhatjuk, hogy a máig ható európai és különösen kelet-közép-európai nemzeti és szociális problémák legmélyebb gyökerei az első világháborúhoz vetnek vissza. Hol vannak a nemzetállami szuverenitás korlátai, milyen elvek és gyakorlat alapján működtethetőek integrációs szervezetek, segíthetnek-e a nemzeti és szociális alapú radikalizmusok megfékezésében? Csupa olyan kérdés, amely ma is aktuális.

– Gavrilo Princip személye megkerülhetetlen a témában. Napjainkban hogyan lehet megítélni a személyét? Kultusza hogyan változott e száz esztendő alatt, ma beszélhetünk-e a Balkánon egyáltalán Princip-kultuszról? Mennyire megosztott ez a kép?

– Az évforduló kapcsán igen sok szó esik a régi dilemmáról: szabadságharcos, a dualista Monarchiát elnyomónak minősítő boszniai szerb nemzeti mozgalom céljait képviselő önfeláldozó hős vagy a szerbiai titkosszolgálat ügynöke és terrorista Princip? Szerbiában egyre többet hallani az előbbi értékelést, de a konferencián inkább Princip társadalmi gyökereit, tettének szociális indítékait elemző előadások hangzottak el.

– Melyek azok a súlypontok, történeti tények, amelyeket magyar szempontból vizsgálni kell? Gondolok itt a hősi halottak hatalmas számára, a hátország szervezettségére. De mit tudhatunk a kor társadalmáról, mennyire működött, egyáltalán működött-e a nemzeti összefogás, összetartás?
– Véleményem szerint legfontosabb a magyar állam és társadalom mindenkori nemzetközi beágyazottságának józanul mérlegelő vizsgálata, az erre épülő nemzeti érdekmeghatározás és az érdekérvényesítés módjainak keresése. Nem az a kulcskérdés, hogy kinek milyen napi döntései alapján került a magyarság a vesztesek közé, hanem az, hogy melyek voltak – Jászi Oszkár klasszikus, a Habsburg Monarchia felbomlását elemző könyvének szóhasználatával – a Monarchia összetartó és széthúzó, centripetális és centrifugális erői. Miért nem valósulhatott meg az egységes, erős magyar nemzetállam, és hogyan kapcsolódik a magyar nemzeti tragédia a „nagy háborúhoz” és következményeihez, mint a huszadik század őskatasztrófájához. Magyar kollégák ilyen szemléletű kutatásai nemzetközileg is elismertek: Ádám Magdától. Litván Györgytől, Ormos Máriától Glatz Ferencen, Szász Zoltánon, Szarka Lászlón át Ablonczy Balázsig és ifj. Bertényi Ivánig, hogy csak néhány, különböző, generációkat képviselő nevet említsek.

– A „mi lett volna, ha ” kérdést nem tehetjük fel, de talán úgy beszélhetünk a dologról, hogy hol bukott el a magyarság szempontjából a „nagy háború”. Ezt a problémakört taglalták a konferencián is?
– Magyarországnak akkor is sok problémával kellett volna szembenéznie, ha a győztes oldalon, nem terület- és lakosságvesztéssel, hanem tágabb határok által övezve végzi be a háborút: feltételezhetően nőtt volna a német politikai befolyás, csökkent volna a magyarság számaránya, háborús erőfeszítéseik elismerését követelhették volna nemzeti kisebbségek. A konferencián a helyszín és a résztvevők kutatói érdeklődése következtében a délszláv népek háborús sorsa állt az előtérben.

 

– Szinte minden magyar családot érint az I. világháború, a szerencsésebbek nagyapái, dédapái hazatérhettek, de több százezren ott maradtak a csatamezőkön vagy a fogolytáborokban. Hősökről beszélünk, akiket sajnos itthon kevésbé ismernek. Bízhatunk abban, hogy a fiatalok körében is elindulhat a következő években egyfajta nosztalgiaérzés a nagy háború iránt, és elkezdenek kutatni szűk körükben, családjuk háza táján?

– Az, hogy a fiatalok tudnak és akarnak-e közvetlen környezetük, családjuk múltjával foglalkozni, szüleiktől, tanáraiktól, iskoláiktól függ. A modern történelemoktatás nem elvont törvényszerűségeket és évszámokat bifláztat, hanem források tanulmányozására épített élményekkel próbálja megeleveníteni a történelmet a diákok számára. Ennek része az élő, elbeszélt történelem – oral history–, amit természetesen ugyanolyan forráskritikával kell értelmezni, mint az írott vagy tárgyi forrásokat. Ez nem nosztalgia, hanem inkább a múltbeli teljesítmények tiszteletére és a mai problémák történeti gyökereinek megismertetését célzó nevelő munka.

– Az MTA BTK Történettudományi Intézete milyen témába vágó programokkal, kutatásokkal fog a jövőben foglalkozni?

– A 2020-ig terjedő időszakban az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja számos Magyarország első világháború alatti történetével és a háború máig ható következményeivel foglalkozó forráskiadvány és feldolgozás közzétételét tervezi. Ugyanúgy, mint a szarajevói konferencia esetében, kezdeményező szerepet kívánunk játszani a témakör régiónkra vonatkozó kutatásaiban.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.