Az I. világháborúról nem lehet elhallgatni semmit

A kérdéseket már nem lehet az asztal alá söpörni, hiszen minket is érintenek. Pók Attila történésszel beszélgettünk.

– Gavrilo Princip személye megkerülhetetlen a témában. Napjainkban hogyan lehet megítélni a személyét? Kultusza hogyan változott e száz esztendő alatt, ma beszélhetünk-e a Balkánon egyáltalán Princip-kultuszról? Mennyire megosztott ez a kép?

– Az évforduló kapcsán igen sok szó esik a régi dilemmáról: szabadságharcos, a dualista Monarchiát elnyomónak minősítő boszniai szerb nemzeti mozgalom céljait képviselő önfeláldozó hős vagy a szerbiai titkosszolgálat ügynöke és terrorista Princip? Szerbiában egyre többet hallani az előbbi értékelést, de a konferencián inkább Princip társadalmi gyökereit, tettének szociális indítékait elemző előadások hangzottak el.

– Melyek azok a súlypontok, történeti tények, amelyeket magyar szempontból vizsgálni kell? Gondolok itt a hősi halottak hatalmas számára, a hátország szervezettségére. De mit tudhatunk a kor társadalmáról, mennyire működött, egyáltalán működött-e a nemzeti összefogás, összetartás?
– Véleményem szerint legfontosabb a magyar állam és társadalom mindenkori nemzetközi beágyazottságának józanul mérlegelő vizsgálata, az erre épülő nemzeti érdekmeghatározás és az érdekérvényesítés módjainak keresése. Nem az a kulcskérdés, hogy kinek milyen napi döntései alapján került a magyarság a vesztesek közé, hanem az, hogy melyek voltak – Jászi Oszkár klasszikus, a Habsburg Monarchia felbomlását elemző könyvének szóhasználatával – a Monarchia összetartó és széthúzó, centripetális és centrifugális erői. Miért nem valósulhatott meg az egységes, erős magyar nemzetállam, és hogyan kapcsolódik a magyar nemzeti tragédia a „nagy háborúhoz” és következményeihez, mint a huszadik század őskatasztrófájához. Magyar kollégák ilyen szemléletű kutatásai nemzetközileg is elismertek: Ádám Magdától. Litván Györgytől, Ormos Máriától Glatz Ferencen, Szász Zoltánon, Szarka Lászlón át Ablonczy Balázsig és ifj. Bertényi Ivánig, hogy csak néhány, különböző, generációkat képviselő nevet említsek.

– A „mi lett volna, ha ” kérdést nem tehetjük fel, de talán úgy beszélhetünk a dologról, hogy hol bukott el a magyarság szempontjából a „nagy háború”. Ezt a problémakört taglalták a konferencián is?
– Magyarországnak akkor is sok problémával kellett volna szembenéznie, ha a győztes oldalon, nem terület- és lakosságvesztéssel, hanem tágabb határok által övezve végzi be a háborút: feltételezhetően nőtt volna a német politikai befolyás, csökkent volna a magyarság számaránya, háborús erőfeszítéseik elismerését követelhették volna nemzeti kisebbségek. A konferencián a helyszín és a résztvevők kutatói érdeklődése következtében a délszláv népek háborús sorsa állt az előtérben.

– Szinte minden magyar családot érint az I. világháború, a szerencsésebbek nagyapái, dédapái hazatérhettek, de több százezren ott maradtak a csatamezőkön vagy a fogolytáborokban. Hősökről beszélünk, akiket sajnos itthon kevésbé ismernek. Bízhatunk abban, hogy a fiatalok körében is elindulhat a következő években egyfajta nosztalgiaérzés a nagy háború iránt, és elkezdenek kutatni szűk körükben, családjuk háza táján?

– Az, hogy a fiatalok tudnak és akarnak-e közvetlen környezetük, családjuk múltjával foglalkozni, szüleiktől, tanáraiktól, iskoláiktól függ. A modern történelemoktatás nem elvont törvényszerűségeket és évszámokat bifláztat, hanem források tanulmányozására épített élményekkel próbálja megeleveníteni a történelmet a diákok számára. Ennek része az élő, elbeszélt történelem – oral history–, amit természetesen ugyanolyan forráskritikával kell értelmezni, mint az írott vagy tárgyi forrásokat. Ez nem nosztalgia, hanem inkább a múltbeli teljesítmények tiszteletére és a mai problémák történeti gyökereinek megismertetését célzó nevelő munka.

– Az MTA BTK Történettudományi Intézete milyen témába vágó programokkal, kutatásokkal fog a jövőben foglalkozni?

– A 2020-ig terjedő időszakban az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja számos Magyarország első világháború alatti történetével és a háború máig ható következményeivel foglalkozó forráskiadvány és feldolgozás közzétételét tervezi. Ugyanúgy, mint a szarajevói konferencia esetében, kezdeményező szerepet kívánunk játszani a témakör régiónkra vonatkozó kutatásaiban.