Egy apró, mindössze 0,1 grammos csípőcsont-darabka genetikai elemzését végezte el a bozeni Európai Akadémia (EURAC) és a Bécsi Egyetem kutatócsoportja. Tanulmányuk a PLoS One tudományos lap friss számában jelent meg. „Vizsgálatunkban az az új, hogy nem célzott DNS-analízist végeztünk, hanem megnéztük, mi minden található a DNS-en, mennyi és milyen funkciók köthetők ezekhez. A nem emberi örökítőanyag-nyomok, melyeket felfedeztünk, leginkább baktériumoktól származtak. Ezek költöztek Ötzi testébe élete során” – magyarázta Frank Maixner, az EURAC kutatója.
A rézkor idején (több mint ötezer éve) élt Ötzi múmiáját 1991 szeptemberében fedezték fel az olasz–osztrák határon lévő Ötz-völgyi Alpokban. Ez a múmia a világ legrégebbi teljes épségben megmaradt emberi holtteste.
A vizsgált mintában a kutatók igen sok Treponema denticola baktériumot találtak, melyek feltehetően a vérárammal kerültek a szájból a medencecsontba. Ennek a kórokozónak a számlájára írható – többek közt – a fogínygyulladás, melyet tavaly CT-vizsgálattal diagnosztizáltak Ötzinél. A kutatók számára már az is elég meglepő volt, hogy a múmia DNS-ének feltárásához vett mintában baktériumok örökítőanyagát is megtalálták. „Megdöbbentünk, hogy ilyen apró, ennyire régi mintából a nem emberi DNS-ekről is ennyi információt tudtunk kiolvasni” – mondta Thomas Rattei, a Bécsi Egyetem mikrobiológusa, aki szintén részt vett a kutatásban.
