Az alapproblémát az jelenti, hogy a tollazat az esetek többségében lebomlik, így az őskori leleteken már nem látszik. Eddig kizárólag a Theropoda nevű alrendhez tartozó egyedeknél – a két lábon járó dinoszauruszok tartoznak ide, köztük a híres Tyrannosaurus rex – találtak tollazatmaradványokat is megőrző fosszíliákat. A kutatók ezért többnyire azt feltételezték, hogy csak ezeknek a később madarakká fejlődő dinoszauruszoknak voltak tollaik.
Egy friss szibériai lelet azonban nem illik bele ebbe a képbe. Pascal Godefroit, a brüsszeli Belga Királyi Természettudományi Intézet kutatója ugyanis egy meglepően jó állapotú fosszíliában egy más csoporthoz tartozó dinoszaurusz tollas maradványait azonosította társaival. A jura időszakban élt, körülbelül másfél méteres, hosszú lábú és farkú, rövid karú lény az első ismert, nem húsevő dinoszaurusz, amelynek bizonyos testrészeit igazolhatóan tollak borították – derül ki a Science című folyóiratban közzétett tanulmányból. Mivel nem tudott repülni, tollai egyes vélemények szerint talán melegítő hatásuk miatt fejlődhettek ki.
Ez azt jelenti, hogy legalább két, független evolúciós ágon is megjelentek a tollak a dinoszauruszoknál. Ha pedig kettőn megjelentek, megjelenhettek továbbiakon is. Bár egyelőre számtalan kérdés tisztázatlan, egyre nő annak a valószínűsége, hogy át kell értékelni a dinoszauruszokról alkotott képet, mert a tollazat sokkal elterjedtebb lehetett, mint azt a tudósok eddig feltételezték.
Darla Zelenitsky, aki Észak-Amerikában elsőként ásott ki tollas dinoszauruszmaradványokat 2012-ben, úgy vélte: a leletek növekvő száma az „átbillenési pont” irányába tolja a paleontológus közösséget. „Elképzelhető, hogy a növényevő dinoszauruszok népszerű pikkelyes modelljét a következő években teljesen fel kell váltani egy tollas-pikkelyes modellel” – hangsúlyozta.
