Az Icarus című amerikai folyóiratban közölt eredményeket – a Szaturnusz gyűrűrendszerét és holdjait immár tíz éve vizsgáló – Cassini űrszonda által gyűjtött gravitációs és topográfiai adatokra alapozták. A NASA űreszköze által szolgáltatott információk alapján a kutatók elkészítették a Titán modelljét, amelynek révén sikerült jobban feltérképezniük a hold külső jégpáncéljának szerkezetét és az alatta rejtőző óceán titkait.
A modell alapján a szakemberek arra jutottak, hogy a Titánon lévő óceán sűrűségének viszonylag magasnak kell lennie ahhoz, hogy magyarázatot adjon a gravitációs adatokra. A NASA közleménye szerint az óceán sűrűségéből arra következtettek a kutatók, hogy a víznek nagyjából ugyanolyan magas sótartalommal kell bírnia, mint a Föld legsósabb „tengerének”.
„Földi léptékkel mérve ez egy szélsőségesen magas sótartalmú óceán” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Giuseppe Mitri, a franciaországi Nantes-i Egyetem munkatársa. A szakember szerint az új ismeretek fényében érdemes lehet újragondolni az óceán jelenkori esetleges élővilágának kérdését, ugyanakkor rámutatott, hogy a múltban nagyon eltérőek lehettek az ottani környezeti feltételek.
A Cassini űrszonda által gyűjtött adatok alapján a szakemberek arra jutottak, hogy a Titán jégpáncéljának vastagsága finom eltéréseket mutat a különböző területeken, ami alátámasztja az arra utaló korábbi jeleket, hogy a páncél szilárd, és maga az óceán is lassan kristályosodik, és jéggé változik.
A kutatók szerint ennek a fagyási folyamatnak fontos kihatása lehet az óceán lakhatóságára, mivel korlátozza az anyagok cseréjét a felszín és az óceán között.
