„Mint egy szteroidokon élő sirály” – a BBC News szerint így nézhetett ki a Pelagornis sandersi névre keresztelt ősmadár, amely életének nagy részét az óceánt pásztázva töltötte zsákmány után kutatva.
A szimulációk szerint elegánsan és gyorsan repült, a légáramlatokat kihasználva sebesebben siklott, mint a profi sprinterek. A földön azonban hatalmas szárnyai miatt már kevésbé kecsesen mozgott, ezért valószínűleg a lehető legkevesebb időt töltötte a talajon. Valószínűleg fel sem tudott szállni helyből, ehelyett feltehetően lejtőn lefelé kellett elkapnia a megfelelő légáramlatot – derül ki az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) közzétett tanulmányból.
A 25-28 millió évvel ezelőtt élt faj a legnagyobb repülő madár címét egy 6 millió éve Dél-Amerikában élt, kondorkeselyű-szerű társától, az Argentavis magnificenstől hódította el, melynek szárnyfesztávolságát „csak” 5,7-6,1 méternyire becsülik.
Az efféle óriásmadarak egykor igen elterjedtek voltak, körülbelül 3 millió évvel ezelőtt azonban eltűntek a föld színéről; a kutatók egyelőre nem tudják, mi okozta kihalásukat.
Az új rekorder 25 millió éves maradványait már 30 éve megtalálták Dél-Karolinában egy repülőtéri terminál építésekor, de mostanáig tartott, amíg kétséget kizáróan új fajként azonosították.
