A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című tudományos folyóiratban közölt tanulmány szerint a világ óceánfelületének 88 százalékán kimutatható a műanyagszemét. Az eredményeket egy 2010-es expedíció során gyűjtött több mint háromezer mintára alapozták.
A négy évvel ezelőtti vizsgálat során – a már ismert észak-csendes-óceáni szeméttengeren kívül – további hatalmas kiterjedésű műanyag-felhalmozódásokat fedeztek fel a kutatók az Atlanti-óceán északi és déli részén, valamint a Csendes-óceán déli részén és az Indiai-óceánon.
A tanulmány rávilágít arra, hogy a plasztikhulladékok számára valószínűleg nem az óceán felszíne jelenti a végső állomást. „A műanyaghulladékokat, amelyek a napsugárzás hatására még kisebb darabokra bomlanak szét, az óceáni áramlatok szállítják. Ezek a műanyagdarabkák, amelyeket mikroműanyagokként ismerünk, több száz évig is megmaradnak, és a 2010-ben begyűjtött felszíni minták 88 százalékában kimutathatóak” – magyarázta a Cádizi Egyetem munkatársaként dolgozó Andres Cozar, a tanulmány vezető kutatója.
A szakember szerint a mikroműanyagok bekerülnek a tengeri táplálékláncba és az organizmusok viselkedését is befolyásolják. A plasztikdarabkákon olyan szennyeződések halmozódhatnak fel, amelyek az emésztés során bekerülhetnek az élőlények szervezetébe. A műanyagszigeteken „vitorlázva” számos apró organizmus olyan helyekre juthat el, amelyek korábban elérhetetlenek voltak számukra.
Cozar hangsúlyozta, hogy a műanyaghulladék okozta szennyezettség óceánra gyakorolt legfőbb hatása még mindig ismeretlen. A tanulmány szerint a világ óceánjaiban lévő műanyag összmennyisége tízezer és negyvenezer tonna között mozog. „Olyan módon kell megterveznünk a műanyagtermékeket, amely lehetővé teszi ennek az anyagnak a fenntartható használatát. Az óceánok nem elég nagyok ahhoz, hogy elrejtsék az általunk termelt összes műanyaghulladékot” – emelte ki a szakember.
