Ortopédiai rendellenességek kezelése gyerekkortól

Gyerekek esetében káros a lúdtalpbetét, és gyakran egy csavarbeültetés hozhat gyógyulást. Interjú.

Dr. Marschalkó Pétert, a Heim Pál Gyermekkórház ortopédiai osztályának osztályvezető főorvosát kérdeztük.

– Melyek azok a leggyakoribb gyermekkori rendellenességek, melyek a lábat, a járást érinthetik?
– Az időrendet szem előtt tartva, a közvetlenül a születés után is diagnosztizálható leggyakoribb ortopédiai rendellenesség a dongaláb. Ez ma már sikerrel gyógyítható, amennyiben már a kezdetektől változtatásokat eszközölünk. Új módszernek számít a Ponseti-féle gipszelési technika, melynél a hosszú távú kezelés vezet tartós eredményhez. A módszer lényege, hogy már néhány napos korban elkezdik a gipszelést, amit folyamatosan cserélnek. Ha ezt a módszert alkalmazzák, a gyerekeknek kevesebb műtétre lesz szükségük. Magyarországon egyelőre a SOTE-n és a Heim Pál Gyermekkórházban kezelik így a babákat. Féléves korig a gyakori gipszeléssel javítanak a helyzeten, majd féléves kor után jön a műtét, amivel korrigálják a még fennálló ortopédiai rendellenességeket. Hazánkban sajnos jelenleg a gyógytornát preferálják, ami valójában elodázza a sikeres kezelést, mivel nincs folyamatos gipszelés, helyette a gipsz–sín–torna folyamatot követik. A Ponseti-módszernél ezzel szemben már 4-6 héttel a gipsz után eldöntik, hogy szükséges-e az Achilles-ín-vágás vagy sem. A sín több évig tartó használatával megelőzhetőek a későbbi problémák is. A Heim Pál Gyermekkórházban a technika elsajátításában egy Amerikában tanult módszertani felelős nyújt segítséget.

– A dongaláb felnőttek esetében is teljesen gyógyítható?
– A felnőtteknél jóval nehezebb és bonyolultabb a rendellenesség kezelése, kiterjedt műtétekre és komoly hegesedésre lehet számítani. Ezek már nagy korrekciónak számítanak, ami nem is jelent mindig végleges megoldást, éppen ezért érdemes születéstől kezdve kezelni a beteget. A dongaláb kezelése során ma már legalább nyolcvanszázalékos, vagyis jelentős javulás érhető el, ha időben és megfelelően kezeljük a betegséget.

– A dongalábon kívül milyen gyakori elváltozásokkal találkozik?
– A láb befelé fordulása is jellemző, ezt sarlólábnak nevezzük, ha az ízületet szögletesen érinti, akkor ez tartósan meg is marad sajnos. Ilyen esetben az úgynevezett bebax kezelést alkalmazzuk, ami nem más, mint egy talpközépen elválasztott cipő, ami javíthat a beteg komfortérzetén és tartásán. Hat-nyolc hónapig kell ilyen cipőt hordani, csak később jöhetnek az egyenes talpúak. A sarlóláb mellett a lúdtalp a leggyakoribb rendellenesség.

– Ez utóbbi mikor alakul ki a gyerekeknél, és hogyan lehet felismerni?
– A lúdtalp egyrészt a fölállással, járással kapcsolható össze, ebben az időszakban kezd ugyanis létrejönni a talp boltozatos felépítése. A gyerekeknél a lúdtalp kockázata még magasabb, ha sok időt töltöttek születés után inkubátorban vagy sokat feküdtek a hasukon békapozícióban, ezért a lábtartásuk nem a megfelelő módon fejlődik. Ez még nem nevezhető lúdtalpnak, inkább egy megelőző állapotnak, ami elősegítheti a későbbi problémák kialakulását. A sarok hátulról nézett X helyzete néhány hónapos korban még természetes állapot is lehet, nem kell rögtön lúdtalpra gondolni, másfél, két éves kor után érdemes figyelni, hogy a lábszár irányába befordul-e a sarok. Laza lúdtalp esetében műtéti technikát is alkalmazunk, ha a cipő nem nyújt megfelelő korrekciót. Hét és tizenkét éves kor között ideális az úgynevezett Calcaneo-stop műtéti módszer alkalmazása, ami a sarok döntését jelenti. Ilyenkor a boka helyzetét változtatjuk, a külső boka felől egy csavart ültetünk be azért, hogy egészségesen növekedhessen a sarok. Ezt általában két évig hagyjuk bent, majd eltávolítjuk.

– Min múlik, hogy szükséges-e a műtét?
– Mindig a gyerek állapotán, folyamatosan figyeljük a javulást, és amennyiben úgy ítéljük meg, hogy sem a cipő, sem a talpbetét nem hozhat megfelelő eredményt, javasoljuk a műtétet a szülőknek. Ez az eljárás mára rutinműtétnek számít, heti több alkalommal is elvégezzük a sarok helyzetének ilyen jellegű szabályozását. Mivel ez egy komoly korrekciónak minősül, később talpbetétre és gyógycipőre sincs szükség, ezzel az eljárással a súlyos lúdtalp is helyrehozható, normál tartásra tud beállni a láb.

– Mit lehet tenni, ha már látható, hogy a gyerek nem a megfelelő módon jár vagy áll?
– Orvosként minden esetben megvizsgáljuk, hogy valóban kóros elváltozásról van-e szó és tényleg szükség van-e a beavatkozásra. A vizsgálat része annak feltérképezése, hogy a boka és a láb éppen milyen fejlődési szakaszban van. Ha bedőlés figyelhető meg, akkor a megelőzés a legfontosabb, ilyenkor speciális cipőt kell használni, különben nem megfelelően terhelődnek az izmok és az inak, ettől feszülhet és fájhat a gyereknek a járás. Ez egy jó cipővel és tornával még helyrehozható, de lúdtalpbetétet gyerekeknek semmiképpen sem ajánlok, mert akkor nem fejlődik megfelelően a talpboltozatuk. Inkább a cipővel kell korrigálni, akkor magától erősödik meg és alakul át a talp izomzata és tartása, nem pedig egy betéthez alkalmazkodik.