Guido Tonelli, a CERN ATLAS kísérletének korábbi vezetője ugyanakkor úgy vélekedett, Kína még messze van attól, hogy vezető helye legyen az ilyen irányú kutatásokban, legfőképp amiatt, hogy a nagyenergiájú fizikával foglalkozó szakemberek közössége nem túl nagy, és ha esetleg Kínában épül meg a szuper részecskegyorsító, annak a projektnek nemzetközinek kell majd lennie. „Senki sem képes erre egyedül.”
Vang Csi-fang, a kínai Nagyenergiájú Fizikai Intézet (IHEP) igazgatója közölte, Kína mindkét projektben szívesen lát nemzetközi anyagi forrásokat, amelyekből ha sok lesz, akár 80 kilométeres gyűrűt is lehet építeni, növelve ezzel a kísérlet hatósugarát. Az ütköztetőről szólva azt mondta, az építkezés öt év múlva kezdődhet meg.
Ian Shipsey viszont azt hangsúlyozta, hogy mivel reálisan nézve csak egyetlen szupergyorsító fog épülni, a világnak együtt kell dolgoznia azon, hogy megtalálják a legjobb helyet. A kínai terveket viszont alkalmasnak találja arra, hogy versenyhelyzetet teremtsenek az ázsiai ország, az Egyesült Államok és Európa között.
Tovább bonyolítja a helyzetet a lineáris részecskegyorsító (ILC) már jó ideje folyamatban lévő tervezése. Az az elektron-pozitron ütköztető jóval nagyobb energián tudna működni a Kína által javasolt 52 kilométeres gyűrűnél. A lineáris gyorsító az annak tervezésében részt vevő európai csoport vezetője, Brian Foster szerint sokkal többre lenne képes pusztán a Higgs-bozon tanulmányozásánál: vizsgálhatna más alig ismert részecskéket – például a t-kvarkot – és bármilyen más jelenséget, amelyet az LHC felfedezhet.
