A neonikotinoidok körébe tartozó, a mezőgazdaságban széles körben alkalmazott rovarirtó szer, melyet korábban a méhpusztulással is összefüggésbe hoztak, számos madárfaj – köztük fecskék, seregélyek és rigók – egyedszámának csökkenéséért felelős, írták a szakemberek a Nature című folyóiratban megjelent tanulmányukban.
Caspar Hallman vezető szerző, a Nijmegeni Radboud Egyetem kutatója elmondta, a legvalószínűbb hatásmechanizmus az, hogy a madarak egyszerűen nem jutnak elég élelemhez, mert a szer hatására túlságosan megcsappan a rovarok száma. Emellett az is elképzelhető, hogy a zsákmányukon vagy a rovarirtóval bevont magokon keresztül jut szervezetükbe az anyag.
A kutatók 15 olyan madárfajt vizsgáltak, amelyeknek elsődleges tápanyagforrását a rovarok adják. Hosszú időn keresztül figyelték az egyedszámot és a madarak egészségi állapotát, valamint a felszíni vizek imidacloprid-koncentrációját. A két adathalmaz összehasonlításakor arra jutottak, hogy a magasabb koncentráció együtt járt a legtöbb vizsgált madárfaj hanyatlásával.
„Ha a koncentráció magasabb volt, mint 20 nanogramm literenként, a helyi populáció 3,5 százalékos csökkenését tapasztaltuk. Ez tíz év óriási csökkenést jelent. A vészharangot tehát azonnal meg kell kongatni” – mondta Hans de Kroon, az egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője.
A holland tudósok megvizsgálták azt a lehetőséget is, hogy a madárpopulációk fogyatkozása már az imidacloprid 1990-es évekbeli bevezetése előtt elkezdődött-e, valamint azt, hogy esetleg a földhasználat változásaival állna összefüggésben; végül mindkét verziót elvetették.
Az imidacloprid gyártója, a Bayer nem fogadta el az eredményeket, mert szerintük nem bizonyítják az okozati összefüggést a vegyszer használata és a madarak pusztulása között. „A neonikotinoidok átfogó kockázatelemzésen estek át, amely megmutatta, hogy használatuk biztonságos a környezetre nézve, amennyiben az instrukcióknak megfelelően, felelősen alkalmazzák őket” – hangsúlyozta a cég egyik szóvivője.
Más megfigyelők ezzel szemben úttörő jelentőségűnek tartják a holland tanulmányt a neonikotinoidok hatásmechanizmusának megértésében, hiszen a kutatók az első bizonyítékot szolgáltatták a méhekénél sokkal szélesebb fajkört érintő káros hatásaira.
