Előszeretettel portyáznak tengeri szélfarmoknál az északi-tengeri borjúfókák – figyelték meg kutatók.
A Current Biology című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői több tucat borjúfóka (Phoca vitulina) és kúpos fóka (Halichoerus grypus) mozgását vizsgálták az Északi-tenger hollandiai és brit partjainál GPS-nyomkövetők segítségével. Azt találták, hogy 11 borjúfóka rendszeresen látogatott két tengeri szélfarmot.
Az angliai partoknál működő Sheringham Shoal és a német-holland partok közelében húzódó Alpha Ventus szélpark turbináinak talapzata mesterséges zátonyként szolgál, amelyen különböző gerinctelenek élnek, ezek odavonzzák a tőkehalakat, azok pedig a fókákat – ez a kutatók hipotézise, bár pontosan nem tudták megállapítani, hogy milyen fajokra vadásznak itt a fókák.
„Több megfigyelt fóka is egyenes vonalak mentén haladt a turbinák között, azaz kifejezetten egyiktől a másikig tartott, majd ott elidőzött egy darabig, zsákmány után kutatva” – magyarázta a BBC-nek Deborah Russell, a skóciai St. Andrews Egyetem kutatója, a szerzők egyike.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy mindkét fókafaj tagjai ellátogatnak a tengerfenékre fektetett csövekhez is, amelyek szintén mesterséges zátonyként szolgálhatnak.
A kutatócsoport most azt kezdi vizsgálni, hogy a szélturbinák jelenléte növelte-e a zsákmányfajok számát és a zsákmány összmennyiségét, vagy csak azt okozta, hogy kevesebb helyen koncentrálódnak. Előbbi előnyös lenne a fókák számára, utóbbi viszont megbonthatná az ökológiai egyensúlyt.
