A Cambridge Working Group elnevezésű munkacsoport nyilatkozatában felidézte: a közelmúltban három olyan - himlővel, lépfenével és madárinfluenzával kapcsolatos – eset is történt az Egyesült Államokban, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy még a legbiztonságosabbnak vélt laboratóriumokban is előfordulhatnak hibák.
A kutatók szerint a veszélyes vírusok mesterségesen előállított új törzseinek esetében lényegesen magasabb a kockázata annak, hogy egy véletlen fertőzés végzetes következményekkel járhat. A csoport szerint a lehetséges kockázatok és előnyök objektív és megbízható kiértékeléséig korlátozni kellene az olyan vírustörzsek előállítására alkalmas kísérleteket, amelyek magukban hordozzák egy járvány kirobbanásának lehetőségét.
A szakemberek a rekombináns DNS technika irányelveit kidolgozó 1975-ös Asilomar-konferenciához hasonló eljárást javasolnak. A nyilatkozatot aláíró 18 szakember közül sokan, mások mellett Michael Osterholm, a Minnesotai Egyetem víruskutatója és Marc Lipsitch, a Harvard Egyetem járványkutatója is hevesen ellenzik a vírusmutációkkal foglalkozó, úgynevezett funkciónyerés-kutatásokat (GOF). Az aláírók közt van Richard Roberts orvosi Nobel-díjas kutató is.
A ScienceInsider szerint a Cambridge Working Group tagjai remélik, hogy a jövőben még több kutató csatlakozik a kezdeményezésükhöz. A funkciónyerés-kutatásokkal kapcsolatos vita 2011-ben lángolt fel először, amikor egymástól függetlenül két kutatócsoport – egy amerikai és egy holland – is bejelentette, hogy a H5N1 vírus emlősök között is könnyen terjedő mutációját sikerült létrehozniuk laboratóriumi körülmények között.
A heves vitát kiváltó kutatás nyomán a szakemberek egy évre önként felfüggesztették a H5N1 vírus mutáns variánsainak kutatását. Az ilyen típusú kísérletek támogatói szerint azonban az oltóanyag kifejlesztése és a vírus nyomon követése szempontjából is hasznos megismerni, hogy mely mutációk segítik elő a vírus emberek közötti terjedését.
