Bár a Lenovo ThinkPad Helix már nem egy mai csirke – még tavaly ősszel került a boltok polcaira, és már több mint egy éve mutatták be –, az Androbit újságíróinak nemrég jutott eszükbe, hogy le kellene tesztelni.
A hibrid külseje nagyon tetszetős, bár nem kelt szokványos ultrabookos hatást, hiszen a kijelző mögé került minden hardver, a billentyűzet alatt csak egy extra akkumulátort találni. Épp emiatt a tablet kicsivel vaskosabb, mint a beviteli eszközöket tartalmazó rész, a kijelző 11,6 milliméteres, a billentyűzet pedig 6,8 milliméter vastagságú. Meglepő módon azonban nem nehezebb, a felső panel 860 gramm, az alsó 870 gramm, a tízgrammos különbség viszont nem érezhető kézben tartva.
Mivel azonban a fedél és az alap nagyjából egyenlő tömegű, ezért csak hozzávetőlegesen 115 fokig lehet kinyitni a kijelzőt, nehogy feldőljön az egész konstrukció. Ez természetesen pozitív, csak így ölben nem olyan kényelmes tartani a gépet, hiszen jobban meg kell dönteni a fejünket és a szemünket is lefelé kell pozicionálnunk, ami mondjuk egy hosszabb szöveg begépelése esetén nem a legkényelmesebb testtartás.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy a Helixet négy üzemmódban lehet használni: az evidens normál notebook mód mellett a kijelzőt lecsatolva tabletként is, de ennél van két izgalmasabb megoldás is. Az egyik, hogy a kijelzőt notebook módban lecsatoljuk, és fordítva rakjuk vissza, így lényegében egy megjelenítőt kapunk, ez prezentációkhoz ajánlott. A másik a tent, vagyis a sátor mód, ahol a prezentációs nézetben az eszközt megfordítjuk, így a kijelzőjének és a billentyűzetének éleire helyezve a masinát. Ezt például filmnézéshez használhatjuk.
A Lenovo ThinkPad Helix az általunk is tesztelt X1 Carbonnal ellentétben csak egyfajta, azonban annál jobb kijelzővel vásárolható meg. Ez egy 11,6 hüvelykes, 1920×1080 pixeles, vagyis FullHD felbontású panel, ami mind a tíz ujjunk érintését képes akár egyidejűleg is érzékelni. Napsütésben sem lesz vele különösebb problémánk, ugyanis az IPS LCD panel 400 nites fényerővel operál, ami átlagos felhasználásra, de akár fotószerkesztésre is bátran ajánlható, ugyanis a konkurensek általában 300-320 nites fényerőről tesznek tanúbizonyságot.
A jelenlegi Lenovo-csúcsgépnél, vagyis az X1 Carbonnál nemegyszer leírták, hogy mennyire rossz döntés volt az a touchpad. Nos, megjelenésében nagyon hasonlít a két megoldás, azonban használat közben ennél nagyobb különbséget nehezen lehetne érezni közöttük tesztünk alanya javára. A vizuális szimplifikálás jegyében sajnos itt is eltávolították az apró piros TrackPoint gombjait a pad felső éléről, így a korábban az IBM által forgalmazott üzleti gépek egyik ismertetőjegye már ebben az esetben is értelmét vesztette.
A billentyűzet sajnos nem ennyire kimagasló, de azt sem lehet mondani, hogy kellemetlen lenne rajta a gépelés. A gombok nyomáspontja megfelel az igényeknek, egyedül az erősebb alátámasztást hiányzik, bár erre is van magyarázat: mivel nincs alatta semmiféle hardver, csak egy satnya akkumulátor, így hiába várunk atombiztos felületet. Azonban nem olyan súlyos a helyzet, hogy végig beárnyékolja a gépelésünket.
A Helix plasztikburkolata alá háromfajta harmadik generációs Intel Core processzor (Core i5-3317U, Core i5-3427U vagy Core i7-3667U) kerülhet maximum 8 GB DDR3 RAM mellé. A grafikus háttértámogatásért a nem túl acélos Intel HD4000 felel, sajnálatos módon ebben az esetben más lehetőségünk nincs. Az adattárolásról is háromfajta megoldás gondoskodhat: egy 128 GB-os, egy 180 GB-os vagy egy 256 GB-os SATA3 SSD. A kissé gyengécske GPU-tól függetlenül egy remek hardveres adottságokkal megáldott gépről van szó, ami minden irodai és üzleti feladatra alkalmas.
A Helix legnagyobb gyengesége a Wi-Fi-modul. Nálunk valamiért az Intel Centrino Advanced 6235 nagyon nem teljesített jól, a 40 Mbit sebességű Wi-Fi-hálózatot 15 méter távolságból betárcsázós kapcsolat sebességével érzékelte, ami viszont komoly aggályokat vet fel.
A teszt bővebb változatát és további hasonló cikkeket is olvashatnak az Androbit.net oldalán.
