A mennyiség sok helyen kétszer-háromszor annyi, mint az iparosodás előtt volt. A higany nagyrészt a fosszilis üzemanyagok elégetéséből és az aranybányászatból származik. A tanulmány a nem szerves eredetű higany mennyiségét vizsgálta, mely az óceánokban átalakul a tengeri állatokban található, mérgező metil-higannyá – olvasható a Nature tudományos lap online változatában.
A kutatás azt állapította meg, hogy a higany koncentrációja a vízmélység szerint eltérő: általában magasabb a felszín közelében és közepes mélységben, mint az óceánok mélyén. Az Atlanti-óceán északi részén azonban már több mint 1000 méteres mélységben is magas a higanykoncentráció.
A felszín és százméteres óceáni mélység között a koncentráció általában több mint a háromszorosa az iparosodás előtti szintnek. „Száztól ezer méteres mélységig körülbelül 150 százalékkal magasabb a több mint egy évszázaddal korábbi szintnél”– hangsúlyozta Lamborg. Ezer méternél mélyebben azonban – az észak-atlanti vizek kivételével – csak tíz százalékkal magasabb a higanykoncentráció. A világ óceánjaiban lévő, emberi forrásokból származó higany majdnem kétharmada ezer méternél sekélyebb vízben mérhető – állapította meg a tanulmány.
Ha várandós kismamák, szoptató anyák és kisgyermekek túl sok metilhigany-tartalmú tengeri élelmiszert esznek, fokozódik a fejlődésben lévő szervezetben fellépő idegrendszeri problémák kockázata. Az új eredményekből nem vonható le azonnali következtetés a halfogyasztásról – mondta Carl Lamborg, a massachusettsi Woods Hole Óceánkutatási Intézet munkatársa, a tanulmány szerzője.
