Egészségmítoszok nagyító alatt – a gyógyászat féligazságai

A hideg vizes zuhany erősíti az immunrendszert. Ha sötétben olvasunk, az rontja a szemet. Vagy mégsem?

Remélhetőleg ön mellett is fel van kapcsolva a lámpa, miközben ezeket a sorokat olvassa, vagy legalábbis az ablak közelében üldögél, hiszen ha sötétben olvasunk, az rontja a látást. Vagy mégsem? Carsten Lekutat A gyógyászat féligazságai című könyvéből választottunk ki három példát a Focus.de nyomán.

Nagyszüleinktől gyakran hallhattuk: „néha egy kis éhség, néha egy kis vacogás, és megéred a száz évet is”. De igaz ez, vagy csak hinni szeretnénk, hogy a hideg zuhany erősíti az immunrendszert?

Valóban léteznek olyan tanulmányok, amelyek megerősítik a váltózuhany és a szauna immunrendszert erősítő hatását. A jénai egyetemi klinikán krónikus bronchitisszel kezelt pácienseknél Kneipp-féle vízterápiát alkalmaztak. Tíz hétig tartott a kúra, és a végén tesztelték a tüdőbetegséggel küzdők immunrendszerét. A limfociták – a szervezet ellenálló képességéért felelős vérsejtek – száma 13 százalékkal nőtt.

És ami valószínűleg sokkal fontosabb: a fertőzések száma szintén csökkent – krónikus tüdőbetegek számára ez felbecsülhetetlen előny, ugyanis a tüdőgyulladás számukra akár halálos is lehet.

A kutatók úgy vélik, a váltófürdő pozitívan hat a szervezet tanulási képességére, olyan, mintha edzenénk a testünket a különböző hőmérsékletek elviselésére: ha megtanulja, hogyan tud alkalmazkodni, gyorsabban reagál majd a hőmérséklet-változásokra.

Összegzésképpen azt mondhatjuk, a kutatók megerősítették a hideg vizes zuhanyzás immunerősítő hatását: hatékonyan csökkentette a légúti fertőzések előfordulását. Azok az emberek, akik reggelenként hideg zuhanyt vesznek, állítják, hogy felfrissülnek és felélénkülnek tőle, és majd mindannyian meg vannak győződve arról, hogy sokkal ritkábban betegednek meg, mint mások.

Már az ókorban használtak sebkötözőket, de csak 1962-ben alapozta meg egy angol orvos, George Winter (1927–1981) a modern sebgyógyászatot – méghozzá a nedves módszerűt.

Sertések sebeinek gyógyulását vizsgálta, és azt figyelte meg, hogy nedves fóliaréteg alatt már néhány napon belül kialakult az új hámszövet. Ezzel szemben a kiszáradni engedett sebek ugyanazon időtartam alatt még nem mutatták a gyógyulás legkisebb jeleit sem.

Ezen ismeretek ellenére még éveken át a száraz kötözéses módszert használták, aminek az volt a feladata, hogy minél több váladékot kiszívjon a sebből. A kiszáradás miatt azonban a gyógyulást hátráltató varasodás indul meg, a fertőzés ellen védő immunsejtek a kiszáradó sebeknél csak a sérülés peremén maradnak meg, és minden kötéscserénél felszakad a var.

Így hát erről a mítoszról elmondhatjuk, hogy nemhogy nem igaz, de még káros is, a sebeket nem szabad hagyni kiszáradni a friss levegőn, a leggyorsabban akkor gyógyulunk meg, ha a sérülés helye nedves marad. Azok a kötszerek, amik nem nedvszívó hatásúak, a sebeket tovább nedvesen tartják és ezáltal megvédik. A sebváladékkal enzimek, hormonok, növekedési faktorok és antitestek kerülnek a sérülés felületére. Így tud új szövet képződni a legkönnyebben.

„Ne olvass a takaró alatt zseblámpával, mert elromlik a szemed!” – számtalanszor hallhattuk szüleinktől a figyelmeztetést, de nem törődtünk vele. Tényleg attól gyengül meg a látásunk, mert éjszaka titokban a takaró alatt olvasgatunk?

A szem működése a kameráéhoz hasonló: a fénysugarak a pupillán keresztül érkeznek be a szembe, az első részen a szemlencse vetíti az idegekkel átszőtt szemfenékre a képet. A kameráétól eltérően a szem lencséjének alakja módosul: a rugalmassága felelős azért, hogy a látóidegekre vetített kép mindig éles legyen. Ha távolra nézünk, a szem izmai ellazulnak és a lencse lapos lesz, ha viszont közeli tárgyat szemlélünk, a szemlencse gömbölyűbb lesz a megfelelő fókusz érdekében. Életünk során a szemünk is megöregszik: veszít rugalmasságából a lencse, az izmok már nem feszítik ki elég ívesre. Amikor azonban félhomályban olvasunk, az igénybevétel miatt sem a lencse nem lesz rugalmatlan, sem a szemgolyó hossza nem változik.

Az egészséges szem kevesebb fényben is hibátlanul működik, még akkor is, ha ez a szem izmait jobban igénybe veszi. Persze ilyenkor az izmok hamarabb elfáradnak, és ezáltal rövid távon romlik a látásunk. Amikor az izmok másnap reggelre kipihenik magukat, látásunk is éppoly éles lesz, mint általában.

Ha egy kisgyerek hosszú ideig erőlteti, hogy lásson a sötétben, annak következménye könnyen lehet rövidlátás. A növekedésnek abban a fázisában ugyanis a szemizmok nem állnak vissza eredeti állapotukba úgy, ahogy kellene, amikor a gyermek valamit a félhomályban próbál megnézni, ezáltal a látásgyengülés maradandó lehet. Ez elég ritka, például olyankor fordulhat elő, amikor a kisgyerek esténként a takaró alatt órákon keresztül olvasgat.

Ez az állítás tehát nem igaz, a félhomályban olvasás nem, a komoly igénybevétel viszont átmenetileg rontja a látást. Amint azonban a szemizmok megpihennek, a látásunk gyorsan helyreáll.