Az egyik egy nyugat-európai, primitív, vadászó-gyűjtögető csoport volt, amely a homo sapiens több mint 40 ezer évvel ezelőtti európai letelepedése óta élt a kontinensen.
A másik csoportot földművelők alkották, akik körülbelül hétezer éve vándoroltak be a Közel-Keletnek egy Szíria, Törökország és Irak egyes részeit magába foglaló térségéből.
Az új kutatás egy harmadik, szibériai eredetű csoport genetikai örökségét is megtalálta: őket a tudósok észak-eurázsiai ősöknek nevezték el.
Egy hétezer évvel ezelőtt Németország terültén élt földműves és nyolc, Luxemburg és Svédország területén nyolcezer éve élt vadászó-gyűjtögető ember genetikai örökségét elemezték a tudósok.
Az eredményeket ezután összevetették 2345 ma élő európai ember genomjával, hogy megfejtsék, kiktől származnak a kontinens lakói. Szinte minden európainál megtalálták mindhárom ősi népcsoport örökségét – olvasható a Nature tudományos magazin új számában.
Az észak-eurázsiai ősök genetikai öröksége volt a legkisebb arányú, legfeljebb 20 százalékot tett ki a vizsgált európaiaknál.
Az ősi nyugat-európai vadászó-halászó populáció legerősebben az észak-európaiaknál, különösen a Baltikum lakóinál jelenik meg, a litvánok DNS-ének akár 50 százaléka is tőlük származhat.
A dél-európaiak többet örököltek az ősi földművesektől: a Szardínia szigetén élők DNS-ének akár 90 százaléka is visszavezethető erre a csoportra. Ezek a Közel-Keletről érkező földművesek új tudást hoztak Európába, háziasították a sertést és a szarvasmarhát, búzát, árpát borsót és lencsét termesztettek, aratáshoz obszidián sarlót használtak.
Az észak-eurázsiai ősök „összekötik az amerikai őslakosokat minden modern európai csoporttal” – mondta Johannes Krause, a kutatás egyik résztvevője, a Tübingeni Egyetem genetikusa.
Ez a népcsoport nemcsak az őskori európaiakkal keveredett, hanem rokonaik voltak annak a populációnak is, amely több mint 15 ezer éve átvándorolt az egykor Szibériát Alaszkával összekötő, fagyott Bering-földhídon, és benépesítette Amerikát.
