Aggodalomra okot adó jelenségre hívták fel a figyelmet a Bonni Egyetem tudósai. Gaboni kollégáikkal karöltve arra a megállapításra jutottak ugyanis, hogy a gyermekbénulás (poliomielitisz, paralízis, Heine-Medin-kór) elleni védőoltás a vírus mutálódása miatt nem véd eléggé. Vajon kell-e félnünk egy újabb gyermekbénulás-járványtól? Erről kérdeztük dr. Mészner Zsófia gyermekinfektológust, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet főigazgatóját.
„Magyarországon az 1950-es évektől Salk-vakcinával oltottak a gyermekbénulás ellen, ezt váltotta a Sabin-csepp. 1992 óta a gyermekeket először inaktivált poliovírussal (élővírust nem tartalmazó vakcina) oltották, ami után még a Sabin-cseppet (élő, gyengített vírus) is megkapták” – mondta el az mno.hu-nak Mészner Zsófia. Ez azért vált szükségessé, mert megfigyelték, hogy aki először inaktivált vírussal találkozik, nem betegedhet meg az oltás miatt bénulással – emelte ki a szakértő. Korábban, amikor még csak a Sabin-cseppel, az élő, legyengített vírussal védekeztek, sajnos nem tudták elkerülni, hogy évente egy-két gyermek ne fertőződjön meg épp a vírus elleni védekezés következtében. Annak viszont, aki csak az inaktivált, vagyis a vírust nem tartalmazó, sejtmentes vakcinát kapja, az egyetlen hátránya, hogy nem lesz bélfalimmunitása, ami viszont aggodalomra adhat okot, mivel a vírust megkaphatja ugyan, de a bénulás ellen védve van.
Azokban az országokban, ahol csak a Sabin-cseppet használják a poliovírus ellen, ott a vírus a széklettel kerül vissza az ökoszisztémába, aminek következtében tovább mutálódhat. A legtöbb európai országban sok
éve, Magyarországon 2006 óta nem használnak élő, gyengített vírust. A Sabin-csepp azonban könnyen használható volta miatt (szájba kell csepegtetni) kiválóan alkalmas járványgócok felszámolására – hangsúlyozta a szakértő. Mivel a paralízis kizárólag embereket megbetegítő kór, el lehetne tüntetni a föld színéről, ez ellen egyedül az dolgozik, hogy a háborús gócokban megbomlik az oltási rend.
Mészner Zsófia szerint veszélyben csak azok vannak, akik nincsenek beoltva. Ennek ellenére nagyon fontos, hogy résen legyenek az orvosok, és amennyiben petyhüdt bénulásos esettel találkoznak, azt azonnal ki kell vizsgálni. Ez most különösen fontos, mivel idén májusban háborús gócokban ismét észlelték a vírust, így – bár Magyarországon különösen jó az átoltottság, és a minimálisnál is kisebb az esély arra, hogy a vírus megjelenjen – nem tudhatjuk, hogy mikor hurcolják be hazánkba a veszélyes kórt. Mészner Zsófia szerint akkor jó a felügyeletünk, ha évente 15-16 petyhüdt bénulásos esetről válik bizonyossá, hogy nem fertőződött meg a poliovírussal. Ilyen gyakorisággal fordulhat elő a kórkép ugyanis, ha ennél többször, akkor az utalhat arra, hogy nem kívánt változás történt – tette hozzá.
Vagyis nem az a baj, hogy nem lenne jó a vakcina, hanem az, hogy bármikor megjelenhet a vadvírus, vagy visszamutálódhat az oltóvírus.
A járványos gyermekbénulás a poliovírus okozta megbetegedés következtében alakul ki. A betegség természetes lefolyása során, az esetek túlnyomó többségben (95 százalék) mindössze hasmenés fordul elő, a kór 5 százalékos eséllyel végződhet bénulással. A vírus az 1900-as évektől egyre jobban terjedt, végül az 50-es években aggasztóbb méreteket öltött a bénulásos megbetegedések száma. Az elmúlt évtizedekben a védőoltásoknak köszönhetően csaknem eltűnt a betegség, de a védekezést mellőző vagy nem megfelelő mértékben használó egyes országokban új járványok törtek ki. A vírus lappangási ideje 3–35 nap között változhat, de többnyire 7–14 nap. A poliovírus a vírussal fertőzött – akár tünetmentes – személyből széklettel ürül, de részben cseppfertőzéssel is terjedhet. A szervezetbe szájon át jut be a fertőzött tárgyon vagy ételen, esetleg vízen keresztül. Néha a rovarok is szerepet játszanak a vírus terjesztésében. Miután a már kialakult bénulás teljes rehabilitációja nem lehetséges, így a járványos gyermekbénulás esetén a hangsúly a megelőzésen van. Magyarországon 2, 3, 4 és 18 hónaposan, valamint 6 évesen kapnak a gyerekek oltást ellene.
(forrás: Wikipédia)
