Melyik a legjobb, cukorbetegeknek való terápia?

Mire kell figyelniük, hogy a nagy választékból megtalálhassák a legjobb módszert?

Minden ember másképp reagál a különböző gyógyszerekre, így van ez az inzulin esetében is. A választék hatalmas. A Focus.de összeszedte, mire kell figyelniük a cukorbetegeknek, hogy megtalálhassák a maguknak való gyógyszert.

„Nincs olyan, hogy a legjobb inzulin” – mondta Erhard Siegel, a Német Diabétesz Szövetség elnöke. „Minden cukorbetegnek megvan a saját legjobb inzulinja, mégpedig az, amelyik a legjobban passzol az egyén életviteléhez.” Siegel, a heidelbergi Szent József Kórház főorvosa a személyre szabott orvoslást helyezi előtérbe.

Amikor az orvosok az adott gyógyszer mellett vagy ellen döntenek, nem csak annak fajtáját veszik figyelembe. A döntésük attól is függ, hogy milyen formában található meg az adott gyógyszerben a hatóanyag, illetve mennyire lehet azt más gyógyszerekkel együtt kombinálni. Alapvetően az orvosok három inzulinterápiát különböztetnek meg: a hagyományost, az úgynevezett intenzívet és a támogatottat.

Azoknak a 2-es típusú diabéteszben szenvedőknek, akik Metformint vagy más egyéb tablettákat szednek, ez az úgynevezett bazális (a legkisebb, az egészséghez vagy az életben maradáshoz  még elégséges szintű), támogatott, szájon át alkalmazható terápia alapvédelmet jelent az inzulinterápia előtt. Hat hónapig kell várni arra, hogy az értékek az életmódbeli változások következtében javuljanak – emelte ki a diabetológus. Ha az érték éhgyomorra is magas, abban az esetben – természetesen előbb orvossal egyeztetve – kombinálható a tabletta az úgynevezett bazális (lásd feljebb) inzulinnal.

Célcsoport: 2-es típusú diabéteszben szenvedők
Előny: kevesebb injekció, ez a fajta terápia véd a súlygyarapodástól
Hátrány: evés előtt meg kell mérni a vércukorszintet

A hagyományos terápia azoknak alkalmas, akiknek szabályos napirendjük van, és akik többé-kevésbé nagyjából ugyanazt eszik, és olyan keveset, amennyire csak lehet. Az orvos határozza meg az inzulin mennyiségét, és a cukorbeteg életritmusával ehhez alkalmazkodik.

Célcsoport: 2-es típusú diabéteszben szenvedők
Előny: könnyen használható, mivel a terápia egy merev ritmust követ, általában csak naponta kétszer kell beadni
Hátrány: szigorú diétára van szükség, nagyon pontosan meg kell tervezni, hogy mit, mennyit és mikor eszik a beteg

Az úgynevezett intenzív, konvencionális terápia rugalmasságot és szabadságot ad. Az ember többet is és kevesebbet is ehet, bármikor sportolhat és az adagolás is módosítható – természetesen orvossal egyeztetve. Az alap- és az étkezésekhez kötődő inzulin mennyisége függ az étel típusától és a vércukorszint értékétől.

További lehetőség még az inzulinpumpa-terápia. A pumpa a legjobb választás, amennyiben az értéknek pontosnak kell lennie. Várandós nőknek és gyermekeknek különösen előnyös. Németországban a cukorbeteg gyermekek 45 százaléka használja ezt a módszert. A pumpa éjjel-nappal működésben van, kis mennyiségű, rövid hatástartalmú inzulint adagolva az alapszükségletek fedezésére.

Célcsoport: 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők
Előny: rugalmasság
Követelmény: négy injekciót is be kell adni naponta, és gyakrabban kell mérni a vércukorszintet

Az inzulin általában jól tolerálható. Az egyetlen lehetséges veszélyes mellékhatása az akut hipoglikémia, ami esetén olyan alacsony lehet a vércukorszint, hogy a legrosszabb esetben fenyegető tudatzavar vagy kóma is bekövetkezhet a cukorbetegségben szenvedőnél. Emögött gyakran a terápiába csúszott hibák húzódnak meg, ami viszont könnyen orvosolható a különböző képzésekkel. Előfordulhat még látászavar, ami azonban olyan gyorsan megszűnik, mint amilyen gyorsan jött, továbbá az injekció helyén fordulhatnak elő zavarok a bőr alatti zsírszövetben. Az utóbbit az injekció beadásának helyét változtatva lehet elkerülni.

Búcsút tudunk majd inteni valaha az injekciónak? A kutatók azon dolgoznak, hogy ne legyen szükség a szúrásra. Van már gyors hatású inhalációs inzulin is, nem olyan régen engedélyezték az USA-ban. Vannak már szájspray-k, illetve egy tesztelés alatt álló tapasz is, amely inzulint képes a vérbe csempészni. Ezeknek az alternatív eszközöknek az a hátránya, hogy a szervezetnek sokkal nagyobb inzulinmennyiségre van szüksége, mint amennyit ezek biztosítani tudnak.

A jövő kérdése még az úgynevezett humán inzulin is, amely még gyorsabban bejuthat a véráramba. De forradalmasíthatják a kezelést az úgynevezett intelligens eszközök is, amelyek csak akkor adagolnak inzulint, ha a vércukorszint emelkedik.