Az Aberdeeni Egyetem és az NHS Grampian egészségipari cég közös kutatásának eredményei szerint a második világháború alatt felnőtt britek jóval értelmesebbek lettek, mint a 15 évvel korábban született generáció.
A kutatók szerint ez a második világháború alatt bevezetett élelmiszerjegy-rendszernek köszönhető. A gyerekek étrendjéből kikerültek a zsíros és cukros ételek, ami kedvező hatással volt az agyfejlődésükre.
A kutatás az Aberdeen városában 1921-ben és 1936-ban született 751 személy adatait vette alapul, akiknek az intelligenciahányadosát először 11 éves korukban, majd 62 éves korukban (1998 és 2011 között) tesztelték.
A tesztek eredményei szerint az 1936-ban született generáció intelligenciahányadosa átlagosan 16,5 ponttal magasabb az 1921-ben született személyek IQ-jánál. Korábban a tudósok azt gondolták, hogy az évtizedenkénti 3-4 pontos emelkedés a felnövő generációk intelligenciahányadosában az úgynevezett Flynn-effektus jelenség hatására történt, vagyis a növekvő anyagi jólét, a javuló táplálkozás, higiénia és biztonság áll a változás hátterében.
Azonban ez nem magyarázta az 1936-os és az 1921-es generáció intelligenciahányadosa közötti jóval jelentősebb különbséget, és ez felkeltette a tudósok figyelmét is. „Az 1936-ban született generáció a háború alatt megtapasztalta a jegyrendszert, ami azt jelentette, hogy az étel nem volt különösebben ízletes, de tápláló és valószínűleg jobb is volt, mint amit az idősebbek ettek gyerekkorukban” – magyarázta Roger Staff, a kutatás vezetője. Szerinte az 1936-os generációt segítették a háború utáni politikai változások is, például a jóléti állam bevezetése és javuló oktatási rendszer, ami egészségesebb életet és több lehetőséget biztosított.
A kutató szerint az 1936-os csoport életében kedvező változásokat hozott az olajárrobbanás is, amely anyagi jólétet teremtett az olajiparból meggazdagodó Aberdeen lakosainak. „Mindent egybevéve, a jó táplálkozás, az oktatás és a munkalehetőségek élethosszig tartó javulást eredményeztek az intelligenciájukban” – foglalta össze a kutatást Staff, aki hozzátette azt is, hogy az eredmények valószínűleg nem kizárólag Aberdeen esetében érvényesek, hanem hasonló változások történhettek egész Nagy-Britanniában.
A második világháborút megelőzően a britek által elfogyasztott élelmiszerek kétharmadát tengeri úton importálták a szigetországba. Azonban a német haditengerészet támadta a Nagy-Britanniát étellel ellátó kereskedelmi hajókat is, elvágva ezzel az országot a megszokott élelmiszer-utánpótlástól. Az élelmiszerügyi minisztérium 1940-ben vezette be a jegyrendszert a szalonnára, a kenyérre, a vajra és a cukorra. Az egy személyre jutó átlagos egyheti ételadag ekkor egy darab tojás, 124 gramm margarin és szalonna, 62 gramm vaj, 31 gramm sajt és 248 gramm cukor volt.
Az igazi változást a britek étkezési szokásában a gazdasági minisztérium „Áss a győzelemért” elnevezésű kampánya hozta, amely önellátásra biztatta a lakosságot. Ekkor a megművelt földparcellák száma 815 ezerről 1,4 millióra nőtt. Az emberek disznókat, csirkéket és nyulakat kezdtek el tenyészteni, miközben zöldséget termesztettek mindenhol, ahol lehetséges volt. 1940-től az ételpazarlás büntetőjogi kategóriává vált. Mivel a cukorellátás is akadozott, az édességet is csak jegyre lehetett kapni 1942 februárjától egészen 1953-ig. Az alkoholhoz és a cigarettához való hozzáférés is nehezebbé vált, ami a sok gyümölcsöt, zöldséget és babféléket tartalmazó kényszerű étrenddel együtt a háborús helyzet ellenére is javított az alsóbb társadalmi osztályok egészségén.
