A második világháborút megelőzően a britek által elfogyasztott élelmiszerek kétharmadát tengeri úton importálták a szigetországba. Azonban a német haditengerészet támadta a Nagy-Britanniát étellel ellátó kereskedelmi hajókat is, elvágva ezzel az országot a megszokott élelmiszer-utánpótlástól. Az élelmiszerügyi minisztérium 1940-ben vezette be a jegyrendszert a szalonnára, a kenyérre, a vajra és a cukorra. Az egy személyre jutó átlagos egyheti ételadag ekkor egy darab tojás, 124 gramm margarin és szalonna, 62 gramm vaj, 31 gramm sajt és 248 gramm cukor volt.
Az igazi változást a britek étkezési szokásában a gazdasági minisztérium „Áss a győzelemért” elnevezésű kampánya hozta, amely önellátásra biztatta a lakosságot. Ekkor a megművelt földparcellák száma 815 ezerről 1,4 millióra nőtt. Az emberek disznókat, csirkéket és nyulakat kezdtek el tenyészteni, miközben zöldséget termesztettek mindenhol, ahol lehetséges volt. 1940-től az ételpazarlás büntetőjogi kategóriává vált. Mivel a cukorellátás is akadozott, az édességet is csak jegyre lehetett kapni 1942 februárjától egészen 1953-ig. Az alkoholhoz és a cigarettához való hozzáférés is nehezebbé vált, ami a sok gyümölcsöt, zöldséget és babféléket tartalmazó kényszerű étrenddel együtt a háborús helyzet ellenére is javított az alsóbb társadalmi osztályok egészségén.
