A LiveScience tudományos-ismeretterjesztő portál információ szerint a búvárrégészek hét alkalommal merültek le a roncshoz a hajót feltáró kétnapos expedíció során. A bronzharangot a legutolsó merülés alkalmával fedezték fel. A merülések alatt összegyűjtött leletanyag, fényképfelvételek és más adatok alapján merték a kutatók kijelenteni, hogy valóban John Franklin sarkkutató hajóját találták meg.
„A feltárás jó úton halad Kanada egyik legnagyobb történelmi rejtélyének megoldása felé” – nyilatkozta akkor az ország miniszterelnöke, Stephen Harper. A harangon jól kivehető a brit királyi haditengerészet szimbóluma, valamint az 1845-ös dátum is, amely az expedíció indulási évét jelöli.
Az Erebus legénysége számára a harang az idő múlását és az őrségváltást jelezte, mivel minden fél órában megkongatták – magyarázták az eszköz fontosságát a kutatók egy közleményben.
Bár a lelet meglehetősen jó állapotban van, legalább 18 hónapos állagmegőrzésen kell átesnie. A harangot jelenleg desztillált vízben áztatják szakértők felügyelete mellett.
A Harper vezette kanadai kormány hatalmas összeget fektetett a régészeti vállalkozásba, amellyel a sarki jég olvadásával szabaddá vált északnyugati átjáróra vonatkozó kanadai felségjogot szeretné erősíteni.
John Franklin angol sarkkutató 128 fős kísérettel 1845-ben indult expedícióra az Erebus és Terror nevű hajókkal. A vállalkozás sosem ért célt: 1846-ban mindkét hajó a jég foglyává vált a Vilmos király-szigetnél, a legénység pedig az ezt követő hetekben és hónapokban életét vesztette az éhezés, a skorbut és ólommérgezés következtében. Feltételezések szerint akár kannibalizmus is előfordulhatott a matrózok között. 1848-ban Franklin barátai mentőexpedíciót indítottak a két hajó és legénységének felkutatására, azonban hiába tartott több mint tíz évig a keresés, nem jártak sikerrel.
