A háziasítást 125 gén tette lehetővé – olvasható az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) megjelent tanulmányban. A gének a vázizomzattal, egyensúllyal, koordinációval és a szívizomzattal álltak kapcsolatban, és olyan vonzó tulajdonságokat eredményeztek, hogy az állattartók ezek alapján választották ki tenyésztésre a lovakat.
Így születtek kocsihúzó, igás- és versenylovak nemzedékei – mondta Ludovic Orlando, a dán Természettudományi Múzeum munkatársa.
A lovak agyi génjei is szelekción mentek keresztül. A társas viselkedéssel, tanulással, a félelem kezelésével és a barátságos természettel kapcsolatos génvariációkból sokkal többet találtak a háziasított paripákban. A ló megszelídítésének genetikai kutatása azért váratott magára ennyi ideig, mert nem maradtak fenn az ősi lovak mai vad utódai. Ha ugyanis összehasonlítják a ma tenyésztett vagy termesztett fajokat vad rokonaikkal, kiderül, hogyan zajlott a rizs, a paradicsom nemesítése vagy a kutya háziasítása.
Mivel vadlovak már nem élnek, a kutatók 29 darab, 16-43 ezer éves lócsont DNS-ét elemezték, Szibéria tartósan fagyott talaja őrizte meg őket. Az eredményeket összehasonlították öt ma élő lófajta génjeivel. A mai lovak sok génje nem létezett az ősi paripáknál, egyik ilyen a rövid távon gyorsaságot biztosító gén.
A ló háziasítása korábbi tanulmányok alapján Eurázsia széljárta pusztáin történhetett 5500 évvel ezelőtt és óriási szerepet játszott a civilizáció fejlődésében. A gyaloglásnál gyorsabb lovaglás forradalmasította a kereskedelmet, a hadviselést, a népek és az eszmék vándorlását, lehetővé tette földrésznyi birodalmak születését, mint amilyen a 2500 évvel ezelőtt a mai Irán területéről induló szkíta birodalom volt.
