Az evolúció kezdeti szakaszában még létezett a halhatatlanság: a baktériumok vagy a szivacsok például elméletileg halhatatlanok, ha a külső környezeti feltételek megfelelnek a szükségleteiknek. Táplálékként elpusztulhatnak, de nem öregszenek. Az alapokat a Focus.de cikke alapján jártuk körbe.
Minden fejlettebb szervezetre igaz, hogy öregszik, és valamennyi idő elteltével meghal, elpusztul. A nyugati országokban élő emberek nagyjából 80 évig élnek. Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy az öregedési folyamat manipulálható: 1870-ben a férfiak várható átlagos élettartama mindössze 35 év volt.
A gének alig változtak, ám a tisztálkodási és táplálkozási szokások jelentősen javultak. Kevesebben végeznek nehéz fizikai munkát, és sokkal jobban hozzáférnek az egészségügyi szolgáltatásokhoz.
„1870-ben is voltak 80 évesek, de sokkal kevesebben. És sokkal kevesebb gyermek érte el a felnőttkort" – magyarázza Martin Denzel, a Max Planck Intézet kutatója, ahol az öregedés metabolikus és genetikai szabályozásával foglalkozó szakcsoportot vezeti.
A hosszú élettartamot leginkább a fejlettebb egészségtudatosság és tisztálkodás, a helyes étkezési szokások, valamint a béke és a jólét befolyásolja. De még a leggazdagabb társadalmak felelősségtudatos polgárai közül sem kerülnek ki valódi matuzsálemek. A világ legidősebb asszonya 122 éves. Ez sem azt nem jelenti, hogy senki nem lehet idősebb, mint ő, de azt sem, hogy mindenki elérheti a 122 évet.
„A reproduktív szakasz eléréséig és annak idején kitűnően működnek a biológiai folyamatok, amik fiatalon tartanak minket. A DNS-t, a sejteket, a fehérjéket folyamatosan javítják, karbantartják” – magyarázza Denzel. Az emberi szervezet szabályozása a normális sejtpusztulás ellen dolgozik egészen a szaporodási fázis végéig.
Ezután megkezdődik a gyors öregedés: a rákos megbetegedések aránya növekszik, a szív- és érrendszeri problémák gyakoribbá válnak, az idegek kezdenek elsorvadni, a csontok és ízületek elkopnak, a szalagok megnyúlnak.
A mai 80 éves várható élettartammal az ember már túllépte azt a határt, ami az evolúciós szempontok alapján várható volt. Az evolúció termékeként fő feladata a szaporodás és az utódok túlélésének biztosítása. Mivel a leszármazottak különbözőek, néhányak közülük könnyebben alkalmazkodnak a környezeti feltételekhez, és jobbak a szaporodási esélyeik is. Így keletkeznek az új fajok. És a gének tovább élnek, legalábbis egy részük.
Etnológiai tanulmányok szerint az idősekre is szükség van a csoport túlélése érdekében: a legtöbb természeti népnél létezik az úgynevezett vének tanácsa, továbbadják a tapasztalataikat és tudásukat, így növelve mindannyiuk túlélési esélyeit.
De a legidősebbek és legbölcsebbek is meghalnak egyszer. Az egyik elmélet szerint evolúciós szempontból van értelme a halálnak: az egyén így csinál helyet a következő generációnak. A legnagyobb rivális ugyanis mindig a saját fajtárs. Bizonyos életkor felett az egyén halála valószínűleg növeli utódai túlélési esélyeit.
Mindezek ellenére talány, hogyan hat egymásra pontosan a környezet, az egyén viselkedése és értékelése, és mennyire nyújtható az átlagos élettartam. A szakértők abból indulnak is, hogy a jóléti államokban továbbra is emelkedni fog, néhány évtizeden belül akár 100 évig is élhet egy átlagember.
„Jó esélyünk van arra, hogy a valaha élt legöregebb emberek kerüljenek ki közülünk" – mondja a humánbiológus Denzel. Utódainknak kiváló esélyei vannak egy még hosszabb életre: még több évvel növelheti a várható élettartamot, ha a tudományos kutatások jelentős eredményeket mutatnak fel, például az őssejtkutatás területén.
