Az amerikai Nemzeti Oceanográfiai és Légköri Hivatal (NOAA) szerdán hozott határozatot arról, hogy „a fogságban tartott állatok, köztük Lolita törvényes státuszát nem lehet elkülönítve kezelni a vadon élő fajtársaiétól”. A hivatal rendelkezése legkésőbb 90 nap múlva lép érvénybe. A határozat ugyanakkor egyelőre nem jelenti azt, hogy az állatot szabadon kellene engednie a Miami Seaquariumnak, ahol Lolita él.
A 3,2 tonnás kardszárnyú delfint 1970-ben fogták be Seattle partjainál, akkoriban 4-6 éves lehetett. Az állatokkal való etikus bánásmódért küzdő PETA állatvédő szervezet azért nyújtott be petíciót az illetékes hatósághoz, hogy Lolitát is kezeljék a veszélyeztetett fajhoz tartozó példányként. Ez a státusz ugyanis megnyitja az utat afelé, hogy az állatvédők vizsgálatot kezdeményezhessenek egy szövetségi bíróságon annak megállapítására, hogy vajon fogva tartásának körülményei nem sértik-e a veszélyeztetett állatokról szóló törvényt.
Az állatvédők felhívták rá a figyelmet, hogy Lolitát egy 24 méterszer 18 méteres, 6 méter mély medencében tartják, ami példátlanul kicsi a fogságban élő delfinek számára.
A kardszárnyú delfinnek, amelyet a köznyelv gyilkos bálna néven is emleget, nincs természetes ellensége, ezért 50-80 évig is élhet. A PETA azon dolgozik, hogy Lolitát Washington állam közelében szabadon engedjék.
A Seaquarium illetékesei azonban azzal érvelnek, hogy az állat egészséges, élénk és jobb abban a környezetben leélnie a hátralevő életét, ahol csaknem 45 évig gondját viselték. A szakemberek a Szabadítsátok ki Willyt! című filmben megismert gyilkos bálna, Keiko esetére hivatkoznak: a kardszárnyú delfint 2002-ben engedték szabadon Izland partjainál, ám a következő évben elpusztult, mert vadon élő társai elutasították.
Lolitára és a többi fogságban tartott gyilkos bálnára a 2013-ban bemutatott Blackfish című dokumentumfilm irányította rá ismét a figyelmet. A film beszámolt életkörülményeikről és az egyik állat pusztulásáról, amelynek halálát idomítója okozta az orlandói SeaWorld akváriumban.
Januárban ezren demonstráltak a Miami Seaquarium előtt a hét minden napján az akvárium műsorában szereplő Lolita kiszabadulásáért. Az állatról 2003-ban Lolita: Slave to Entertainment (Lolita: a szórakoztatás rabszolgája) címmel készült dokumentumfilm.
A Csendes-óceán északnyugati térségében honos, fekete-fehér testű kardszárnyú delfin igen intelligens, közösségi lény, amely a tájékozódáshoz, táplálkozáshoz és a kommunikációhoz hangjeleket bocsát ki. Egész életén át tudja, melyik rajhoz tartozik. A veszélyeztetett állatok listájára 2005-ben került fel.
