Csupán az utóbbi években derült ki, hogy a költés után délre vonuló kék vércsék túlnyomó többségben mindig Angola területére vándorolnak, és innen szóródnak szét Afrika déli részén. A tél végén innen vágnak neki a Kárpát-medence esetében mintegy nyolcezer kilométeres útnak észak felé – magyarázta Orbán Zoltán.
A jeladóval ellátott Kárpát-medencei példányokat tavaly vonulás közben fogták be Románia keleti részén, így csak most fog kiderülni, hogy merre található a költőhelyük. Orbán Zoltán hozzátette: a közvélekedés ellenére a kék vércse – akárcsak a gólya vagy más fajok – valójában afrikai madár, az északi területekre, így Magyarországra is csupán költési céllal érkezik.
Az MME munkatársa elmondta, hogy elsősorban idősebb példányokat választottak tavaly a jeladóval való felszerelésre, ugyanis ezek többször megtették már a sok ezer kilométeres utat. Tapasztalatuknak köszönhetően tudják, hol érdemes megpihenniük az úton, így jóval nagyobb túlélési eséllyel vágnak neki a vándorútnak.
A jeladóval felszerelt kék vércsék útjának nyomon követése elsősorban természetvédelmi szempontból fontos, ugyanis lehetőséget ad a madarak pihenőhelyeinek meghatározására és megfigyelésére. E területek védelme jelentősen növelheti a vonuló vércsék túlélési esélyeit – hangsúlyozta Orbán Zoltán.
A kék vércsék mellett sok más madárfaj jeladóval ellátott példányainak vonulását a Satellitetracking.eu oldalon lehet nyomon követni.
