Több mint egy évtizeden keresztül az Atacama-sivatagban fekvő Yungay elhagyott bányaváros és környéke számított a világ legszárazabb helyének, ahol a feltételek közelítettek a mikrobiális élet szárazságküszöbéhez.
A chilei kutatócsoport talált egy új helyszínt, a María Elena Sur régiót, ahol a körülmények még az egykori bányaváros térségénél is kedvezőtlenebbek – olvasható a PhysOrg hírportálnak a kutatásokat összefoglaló ismertetőjében.
Mint Armando Azua-Bustos környezetbiológus, a tanulmány vezető szerzője rámutat, hogy a régióban a levegő relatív páratartalma mindössze 17,3 százalék, a talaj viszonylagos nedvességtartalma pedig egyméteres mélységben csupán 14 százalék. Ezek az értékek megfelelnek a legalacsonyabb paramétereknek, amelyeket a Curiosity marsjáró mért a vörös bolygón, a Gale-kráterben.
„A marsi viszonyokkal vetekedő feltételek ellenére molekuláris és egyéb vizsgálati módszerek együttes alkalmazásával találtunk életképes mikroorganizmusokat a talajban, vagyis létezik élet az Atacama-sivatag legszárazabb pontján” – emelte ki Azua-Bustos, aki tizenkét éve folytat kutatásokat a térségben.
Mivel a María Elena Sur régióban uralkodó viszonyok képezik le a legpontosabban a marsi körülményeket, a chilei tudós szerint a terület modellként szolgálhat azokhoz az asztrobiológiai kutatásokhoz, amelyek célja kideríteni, hogy létezhet-e élet a vörös bolygón, s ha igen, milyen mikroorganizmusok képesek elviselni a zord körülményeket.
„Ezen a terepen lehet tesztelni a marsi kutatásokhoz konstruált berendezések, robotok következő nemzedékét” – vélekedett a kutató. Mivel a María Elena Sur régióban találtak mikrobiális életformákat, Azua-Bustos szerint érdemes lenne a sivatagi talajmintákat bevizsgáltatni a Curiosity mintaelemző műszeregyüttese, a SAM segítségével is.
„Érdekes lenne ellenőrizni, hogy a SAM műszerei elég érzékenyek-e ahhoz, hogy felfedezzék ezeket az életformákat, azaz hogy alkalmasak-e a Curiosity küldetésének teljesítésére” – fogalmazott a tanulmány vezető szerzője.
