Katasztrofális következményekkel járhat a jeges-tengeri olajfúrás

A Shell júniustól kezdődően hat kutat tervez fúrni mintegy negyven méteres vízmélységben.

Az amerikai belügyi tárca múlt héten feltételes engedélyt adott a Royal Dutch Shellnek, hogy újraindítsa az olajfúrást az északi sarkkörön túl, a Jeges-tenger egyik peremtengerén, a Csukcs-tengeren. A munkálatok megkezdéséhez azonban szükség van még több környezetvédelmi és a veszélyeztetett állatfajok védelmével foglalkozó hivatal, valamint Alaszka állam engedélyére.

A washingtoni kormányzati döntés tiltakozást váltott ki környezetvédő csoportoktól, amelyek rámutattak, hogy az engedély kiadása nyomán újabb olajkatasztrófa léphet fel Alaszka partjainál. A Shell eddig hatmilliárd dollárt fordított az Északi-sarkvidék feltárására, becslések szerint a Földnek ebben a régiójában található a világ feltáratlan kőolaj- és földgázkészleteinek egyötöde.

A társaság júniustól kezdődően hat kutat tervez fúrni mintegy negyven méteres vízmélységben. A Shell 2012 óta, amikor több balesetet is elszenvedett a Jeges-tengeren, nem folytatott kitermelést a sarkkörön túl.

Az angol-holland multinacionális cég üzleti tervét megalapozó irat azt feltételezi, hogy a szén-dioxid-kibocsátás nem haladja meg a kétfokos emelkedést, tehát azt az elfogadott küszöböt, mellyel megakadályozzák az éhínségek, az áradások, valamint az elsivatagosodás növekedését.

Ezzel szemben az új dokumentumban idézett, a független Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) által készített előrejelzés rövid távon négyfokos emelkedést mutat, mely később hat fokra nőhet. A nyilatkozat a Shell-részvényesek hollandiai közgyűlését megelőzően látott napvilágot, ahol később a csoport nagy része úgy vélekedett: nagyobb átláthatóságra lenne szükség az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásokkal kapcsolatban – írja a The Guardian.

A döntés heves tiltakozásokat váltott ki, a napokban például több száz környezetvédő vonult kajakkal, kenuval vagy állószörffel a Seattle-nél lévő tengerekre, hogy így lépjen fel a jeges-tengeri olajfúrások ellen. A „sHell No” névre keresztelt tiltakozást annak a szakasznak a közelében tartották, ahol a Shell Polar Pioneer fúrótorony dokkolt. Egy táblán ez a felirat szerepelt: „Nem tudjuk elégetni az összes olajat, majd tovább élni a bolygón”.

Ben van Beurden vezérigazgató több alkalommal is kiemelte: a Shell felelős vállalat, amely teljes mértékben támogatja az ember által okozott globális felmelegedéssel való szembeszállást. Korábban azért is kampányolt, hogy adót szabjanak ki az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáért, illetve hogy az olaj helyett a tisztább üzemanyagok kerüljenek előtérbe.

Ugyanakkor a társaság által közzétett dokumentum alapján, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület által készített elemzés kimutatta: a felmelegedés olyan szintre emelkedhet, ami miatt súlyos és igen széles körű hatástól lehet tartani. A négyfokos emelkedés 2100-ra a tengerszint 52 és 98 centiméter közti emelkedésével járna, amely part menti áradásokhoz vezetne, ezzel pedig állat- és növényfajok kerülhetnek a kihalás szélére, valamint hatalmas csapás lenne a globális mezőgazdaság szempontjából is. Mindemellett súlyos helyi hatásokkal kellene számolni, figyelembe véve, hogy a négyfokos emelkedés a sarkvidéki, valamint a nyugat- és dél-afrikai térségekben akár tízfokos felmelegedést is okozhat.

Louise Rouse, a Greenpeace befektetői kapcsolatokkal foglalkozó szakértője azt mondta: úgy véli, a dokumentummal a Shell végleg aláásta azon állítását, miszerint a kőolaj- és földgáz-felderítés segíti az életszínvonal emelkedését azáltal, hogy a fejlődő világot energiával látják el. A nagy olajtársaságok egyrészt úgy állítják be magukat, mint akik segítik a fejlődő országokat, másrészt viszont olyan stratégiát folytatnak, mely katasztrofális klímaváltozást von maga után – emelte ki, hozzátéve: ez rendkívül ellentmondásos jelenség.

A Shell szén-dioxid-kibocsátása ráadásul 2014-ben emelkedett, és még tovább fog növekedni, mivel épp az üzlet bővítését tervezik a rivális BG átvételével.