A Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen több mint ezer kilométer hosszan és 400 kilométeres szélességben végighúzódó sivatag korát illetően korábban is megoszlottak a vélemények. Az afrikai Szahara után a világ második legnagyobb szállóhomokos sivatagjának számító Takla-Makán keletkezésének idejét egészen mostanáig a geológusok legkorábban 7 millió évvel ez előttre, legkésőbb pedig 3,4 millió évvel ez előttre becsülték, a nankingi tanárképző egyetem szakértői csapata most bemutatott tanulmányában ugyanakkor minden eddiginél korábbra datálja azt.
A geológusok a sivatagot körülölelő Tarim-medencéből vett vulkáni hamumintákat vizsgáltak, az ugyanis a kormeghatározásnál felhasználható ásványi anyagokat rejt. Emellett a szakértők helyi geológiai vizsgálatokat is végeztek, valamint kőzettani bizonyítékokkal is alátámasztották állításukat. A tanulmány angol nyelven a Proceedings of the National Academy of Sciences kiadványban jelent meg.
A tanulmány szerint a sivatag keletkezéséhez a térség átfogó kiszáradása és a környező hegyek fokozott eróziója vezetett, mindkét jelenség pedig a tibeti Pamír-fennsík és Tien-san-hegység kialakulásában meghatározó szerepet játszó tektonikus mozgáshoz köthető. A Takla-Makán a tengerparttól messze, Szibériához pedig közel fekvő, úgynevezett hideg sivatag, ahol az éjszakák még nyáron is hidegek, a legmagasabb mért hőmérséklet pedig nem éri el a negyven fokot.
