Kasztrálhatja a férfiakat a pornó

Pánikgombot nyomott a híres szociálpszichológus: óriási bajban vannak a férfiak. Szakértőt kérdeztünk a pornográfia veszélyeiről.

A filmekben a való élethez képest általában jóval szegényesebb együttléteket mutatnak be: előjáték alig van, érzelmi töltet semennyi. Mégis azt láthatjuk – már ha a szereplők hitelesen el tudják játszani –, hogy a résztvevők nagyon-nagyon élvezik az aktust. Mint dr. Vizi János elmondta: kisebbrendűségi érzések keletkezhetnek azokban, akik azzal szembesülnek, hogy nem tölti el őket akkora gyönyörrel az együttlét, mint a színészeket. Ezt tovább fokozza, hogy a pornófilmek általában minden szempontból tökéletes testű és az átlagot jóval felülmúló szexuális teljesítményre képes nőket és férfiakat mutatnak be. Aki tehát kritika nélkül nézi és fogadja el ezeket a videókat, az irreális elvárásokat támaszt mind saját magával, mind pedig a nemiséggel szemben. Ráadásul a gyakorlatilag ingyen hozzáférhető pornográf weboldalakon aktusonként más és más nő látható. Ehhez képest és ebből a szempontból viszont a valóság az ingerszegényebb: egyszerre – az esetek többségében – egy szexuális partnere van az embernek, aki ráadásul nem is fest olyan tökéletesen, mint a filmek szereplői – magyarázza a szakember.

A korábban említett „továbbkattintás” mellett a pornóhasználat másik valós veszélye, hogy filmnézés közben az történik, amit a használó szeretne, nem kell odafigyelni a partnerre és nem kell az ő igényeit is kielégíteni – emelte ki dr. Vizi. A valódi partnerről ezzel szemben nemcsak hogy öt perc elteltével nem lehet „továbbkattintani”, hanem még elvárásai, szükségletei is vannak, ráadásul nem hajlandó úgy működni, ahogyan azt az ember pornónézés közben megszokta.

Ezeknek a tartalmaknak a nem megfelelő használata akár valóban kasztrálhatja a férfitársadalmat. A szexológus szerint a praxisban gyakran előforduló, teljesen valós veszély a pornónézés következtében fellépő merevedési zavar. Nagyon sokan ugyanis speciális maszturbációs szokásokat alakítanak ki és rögzítenek magukban erotikus filmek nézése közben, ezt a fajta ingerlést pedig a valódi aktus közben általában nem kapják meg.

Pedig a szakértő szerint az ingergazdagság akár a saját partnerkapcsolatban is megkapható volna, ha a társak el mernék mondani egymásnak, hogy mire vágynak. „Gyakran derül ki a praxisban, hogy igazából mindkét partner vágyik ugyanazokra a dolgokra, ami hiányzik a szexuális életükből, csak egyik sem meri, tudja kommunikálni, helyette inkább az internethez fordulnak” – emelte ki.

Neve elhallgatását kérő, heti nagyjából két órában pornográf tartalmat fogyasztó nyilatkozónk szerint az online pornográfiában semmi ördögtől való nincs, csak a helyén kell kezelni. Úgy véli, ezek a filmek akár hasznosak is lehetnek, mivel különféle trükköket lehet megtanulni belőlük, és akár még a párkapcsolatok felbomlását is megakadályozhatják, vagy a pár szexuális életét is kiegészíthetik. „Inkább a pornó, mint a prostituálthoz fordulás, vagy a megcsalás” – summázta gondolatait. Azzal mindazonáltal nyilatkozónk is egyetértett, hogy azok számára, akik képtelenek tudatosítani magukban, hogy amit látnak, az nem a valóság, valóban lehet veszélyes a pornó. Az efféle tartalom szerinte annyiban a reklámokra hasonlít, hogy bizonyos típusú fogyasztókat nagyon erősen befolyásol.

Arra dr. Vizi János is rávilágított, hogy sok negatívuma mellett a pornó bizonyos esetekben egyfajta megelőzésre is használható. Például sok pedofil megelégszik vágyainak az interneten történő kiélésével, így saját magát, de ami ennél sokkal fontosabb, a gyerekeket is megkíméli rengeteg szörnyűségtől. Egyetértett névtelenséget kérő nyilatkozónkkal a szakember abban is, hogy az erotikus tartalmak egyfajta előjátékként is funkcionálhatnak „rendes” párkapcsolatokban.

Másik érintett nyilatkozónk arra mutat rá, hogy az erotikus tartalmak úgy korbácsolják fel az elemi ösztönöket, hogy közben lealacsonyítják a női testet. A pornófilmek a nőt mint intimitásra vágyó személyt és mint embert teljesen tárgyiasítják, a férfi számára használandó eszközként ábrázolják. Ezért veszélyes lehet, ha ezekből a videókból sajátítjuk el a szexuális gyakorlatokat, hiszen ezek eltorzított módon mutatják be az intim együttlétet.

A szakember szerint is tulajdonképpen normális tehát néha pornót nézni, bizonyos keretek között. Dr. Vizi szerint akkor van probléma, ha a filmek hatására irreális elvárások és sémák kezdenek kialakulni. Függőségről pedig akkor beszélhetünk, ha a pornográfia fogyasztása a partnerkapcsolatban és az élet különféle területein elkezd problémákat okozni. „Egyre gyakrabban látjuk a praxisban, hogy a függők a partnerükkel nem, vagy nagyon ritkán élnek szexuális életet, ehhez képest viszont napi rendszerességgel néznek pornót” – mondta a pszichiáter. Ennél még súlyosabb esetekben az élet más területein is elkezd rosszul funkcionálni az illető: már a munkahelyén sem tud a munkájára koncentrálni, mert állandóan ezeket a tartalmakat nézi. Van, amikor a függőt magát kezdi zavarni, hogy más fontosnak tartott tevékenységek rovására nézi a pornót, és ettől rosszul is érzi magát.

Dr. Vizi János nem ért egyet Zimbardóval abban, hogy a pornó- és a videojáték-függőség másfajta kóros szenvedély volna, mint akár az alkohol vagy a drog következtében kialakuló. Szerinte a modern képalkotó eljárások azt mutatják, hogy a pornófüggőknél nagyjából hasonló agyi területeknek az aktivitása változik meg, mint más függőségek esetében. Sőt átfedések figyelhetők meg a különböző addikciók között: a pornófüggőknél nagyon gyakran találkozunk alkohol-, drog- vagy nikotinfüggőséggel is – mondja. Ráadásul ha az ember az egyik függőséget megpróbálja háttérbe szorítani, gyakran egy másik erősödik fel. Az erotikus filmek túlhasználata abban is hasonlít például az alkoholizmusra, hogy a nézési szokások idővel sematikussá válnak, elsilányulnak, beszűkülnek. Az alkoholistákra sem éppen az jellemző, hogy egyre kifinomultabb ízléssel válogatnának: „mindegy, csak üssön”.

Minél hosszabb ideig tart a függő periódus, annál nehézkesebb a kilábalás. Jelentősen rontja továbbá az esélyeket, ha más addikciók is jelen vannak a betegnél. Sokat számít a támogató környezet, a család, a partner, a barátok, olyan önsegítő csoportok, amelyek a közös probléma miatt sokszor sokkal nagyobb támaszt tudnak nyújtani hosszú távon, mint a szakember. A gyógyulás kulcsa dr. Vizi szerint az, hogy az érintett felvállalja saját felelősségét. Amennyiben ez nem történik meg, alig van esély a kilábalásra.