„Egy szokatlan méretű és megjelenésű felhő” emelkedett ’79 augusztus 24-én a Vezúv fölé – írta Ifjabb Plinius Tacitushoz címzett egyik levelében, majd így folytatta:
Alakja leginkább a lombos fenyőéhez hasonlított, mert hosszan magasba nyúló „törzse” fent mintegy szerteágazott, bizonyára azért, mert a kitörő gőz ereje felhajtotta, majd, amikor az csökkent, s már nem emelte, vagy talán saját súlyánál fogva is, széltében elömlött.
Miseno város egyik előnyös pontján, húsz kilométerre Pompejitől Ifjabb Pliniusnak zavartalan kilátás nyílt a kibontakozó katasztrófára, amely több méter hamuval és lapillivel (kráterből kihányt apró, mogyoró vagy dió nagyságú kőzetdarabok) temette be a vulkán és a nápolyi partok között elhelyezkedő Herculaneum, Oplontis és Stabiae városát. Ugyanez a szörnyű sors jutott Pompejinek is.
A 19. században Giuseppe Fiorelli, az ásatások vezetője egy öntési módszert fejlesztett ki: gipszet fecskendezett be az egykori élőlények alakját megőrző üregekbe, majd miután az megkötött, lebontotta róluk a megkeményedett hamuréteget. Ezzel sikerült rekonstruálni Pompeji lakosainak életét, azt a pillanatukat, ahogy akkor voltak, amikor a halál eljött értük: az otthonaikból menekülő embereket – ahogy a karjukkal védelmezik gyermeküket – megformáló öntvények ugyanolyan letaglózóak ma is, mint két évszázaddal ezelőtt.
Herculaneum, de különösen Pompeji a vulkánkitörés idején virágzó kisvárosok voltak. Évszázadokkal később azzal váltak híressé, ahogyan megőrizték a katasztrófa nyomait. A 18. századi felfedezésük óta, a romokban fekvő városokat ugyanolyan elragadtatással szemlélik a mai kor tudósai, mint az elmúlt évszázadokéi.
A katasztrófa rekonstruálásának egy teljesen új módszerével álltak elő francia kutatók – számolt be róla a Worldcrunch. Az új projektet – amely (ahogy írják) bájtokat, adatokat használ gipsz helyett, valamint nem az ásatásokra koncentrál, hanem a számítógépes feldolgozásra – francia kutatók és mérnökök fejlesztették ki. A programban többek között részt vesznek a Microsoft kutatói, az INRIA francia kutatóintézet munkatársai is, emellett az Iconem és a Cintoo 3D-cégek is hozzáteszik a szaktudásukat.
A Digitális Pompeji elnevezésű projekt – amelyet nemrég mutatták be a Microsoft Build konferencián – digitális animációt használ, hogy virtuális és interaktív barangolásra vigyen Pompeji romjai fölött, amelynek látványát centiméterről centiméterre újraalkották.
A történet két évvel ezelőtt kezdődött az új módszer fejlesztésével, amely lehetővé teszi egy 3D-s modell automatikus létrehozását a drónnal készített légi felvételekből. Ennek első tesztelését Pompeji egyik leghíresebb építményén, Diomédész villáján – a Pompeji építészet egyik mesterművén – végezték el. A kísérlet olyan sikeres volt, hogy Yves Ubelmann építész, az Iconem alapítója meg van győződve arról, hogy a villa belsejét is fel lehetne térképezni ezzel a módszerrel.
A három dimenziós modellt 30 ezer képből alkották meg egy léggömbök segítségével reptetett és szenzorokkal, robotkarokkal felszerelt drón használatával, amely nem mellesleg ötven órát töltött a romváros felett.
Az INRIA fejlesztette ki a projekthez szükséges algoritmusokat, a Microsoft szolgáltatta a folyamatos feldolgozáshoz szükséges informatikai hátteret, amely az algoritmus munkájához volt szükséges.
Összességében a művelet 1200 órányi számítást igényelt, a Cintoo 3D start-up pedig a technikát biztosította: azt, hogy bárki egy közönséges internetes böngésző segítségével utazást tehessen a virtuális városban.
A hétköznapi használat mellett a Digitális Pompeji projekt azonban a kutatók, a történészek, a régészek és az ókori Róma szakértői számára is nagyon vonzó lehet.
Pompeji iránt érdeklődőket egy másik, még folyamatban lévő program is izgathatja. Egy tudományos folyóiratban megjelent cikk arról számol be, hogy egy új, ultrafejlett képalkotó eljárás – röntgen-fáziskontraszt tomográfia) a Herculaneum-villa papiruszait övező titkokat is leleplezheti.
A villáról úgy gondolják, hogy Julius Caesar apósának, a nagy tudósnak, Pisónak építették. A könyvtárban, amit 260 évvel ezelőtt tártak fel, papiruszok százait – egyesek szerint csak másolatait – őrzik.
A vulkánkitörés következtében néhány zárt tekercs megkövesedett, ez idáig ellenálltak mindenféle kísérletnek, hogy a szövegek olvashatóak legyenek, de az röntgen-fáziskontraszt tomográfia áttörést hozhat ezek megismerésében.
