„Itt a jeges” – az 1950-es években, Magyarországon élők számára igen ismerős volt ez a felkiáltás. Amint elhangzottak a fenti szavak, mindenki tudta: megjött a jegesember, avagy a hagyományos jégszekrényekbe jeget szállító személy. A szakma egészen a villamos árammal működő hűtőszekrény elterjedéséig létezett. A 20. század közepén megjelent technológiai újítás egy akkor meglévő munkakört tett szükségtelenné. Manapság, a 21. századi hűtőszekrény (és sok más termék) gyártásába újabb elem lépett be. A gyárakban egyre több helyen egészíti ki vagy éppen váltja fel az emberi munkaerőt a robottechnológia. Ahogy korábban a jegesember állása szűnt meg, most már maga az ember jelenléte lett néhol szükségtelen. Az egyre több munkaterületet érintő változás félelmet generál: átvehetik-e a robotok az uralmat?
Amennyiben a kérdést a számok és adatok tekintetében vizsgáljuk, akkor a Nemzetközi Robotikai Szövetség ez év szeptember 30-án bemutatott, globális robotiparról végzett kutatását érdemes citálni. Az eredményekből kiderül, hogy 2018-ra az ipari robotok globális értékesítése éves szinten átlagosan 15 százalékkal fog nőni – ráadásul az öt meghatározó piaci szereplőhöz (Kína, USA, Japán, Dél-Korea, Németország) tartozik majd az eladások hetven százaléka. A kutatás további tanulságaira az Universal Robots ügyvezető igazgatója, Enrico Krog Iversen úgy reagált, hogy nem meglepő az az adat, miszerint tavaly majd 30 százalékkal emelkedett az ipari robotok eladása. Hiszen – mint ahogy fogalmaz – ez egy teljesen logikus következménye a jóval szélesebb körű automatizálási megoldásoknak, melyek egyre kiterjedtebb skálán érnek el a gyártóhoz.
„Egy új technológia nemcsak megszüntet, de teremt is munkahelyeket. Arra is érdemes gondolni, hogy a robotokat elő kell állítani, be kell programozni. Tény, egy robot létrehozásához speciális szaktudás kell, de nem feltétlenül fordul negatívba a számsor, ha azt nézzük, hány ember kell egy robot kifejlesztéséhez, a gyártáshoz szükséges beszállító kapacitás és szolgáltatások biztosításához, és hány ember veszti el emiatt a munkahelyét” – világította meg a kérdés másik oldalát Kiss Bálint az MNO-nak. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Irányítástechnikai és Informatikai Tanszékének vezetője szerint azért sem szabad a kérdést technikai problémaként kezelni, mert egy-egy adott technológia alkalmazása mögött valójában gazdasági döntések húzódnak. Persze a legjobb az, ha a robotok fejlesztése, gyártása, programozásuk és felhasználásuk ugyanabban az országban történik. De, mint kiemelte, a robotok például a szolgáltatások vagy az orvosi rehabilitáció szektorában új piacokat is teremtenek.
A logisztikai szektor kapcsán azonban több szakértő kongatta meg a vészharangot. Ugyanis a sofőr nélküli kamionok vagy a csomagokat szállító drónok kiválthatnak, feleslegessé tehetnek egyes hagyományos szolgáltatásokat és munkaköröket. A témakörrel kapcsolatban Kiss Bálint elmondta, hogy a robotika tágabb értelmezésébe tartozó szervizrobotoknak, illetve autonóm földi és légi járműveknek akkor van igazi hasznuk, amennyiben megbízható, olcsó és energiatakarékos technológiával tudják ellensúlyozni a hagyományos szolgáltatásokat kevés infrastrukturális befektetés mellett. „Nem újdonság az a tézis, hogy minden technológiai fejlődésben van kockázat. A politikai közösség feladata az, hogy megfelelő szabályozást alakítson ki” – emelte ki a szakember.
Mindenesetre fontos pont, hogy a technológia folyamatos változásához alkalmazkodni kell. Csányi Vilmos Széchenyi-díjas etológus a 24.hu-nak adott korábbi interjújában így fogalmaz: „nem arrafelé megy a világ, hogy inasok kellenek, mert jönnek a robotok, gépekre lesz szükség, és a gépekhez értő szakemberekre.” A tudós az oktatást jelöli meg mint az igényekhez illeszthető és hasznos tudást „előállító” területet.
„Magyarország jelenleg jól áll az oktatás, a kutatás és a robotfejlesztés terén” – jellemezte a hazai helyzetet Kiss Bálint. A BME docense rávilágított arra, hogy itthon egyre több kis- és közepes vállalkozás alkalmaz sikerrel robotokat, amelyek ma már ráadásul gazdaságosak lehetnek kisebb sorozatban gyártott termékek előállításában is. A robotgyártók célja – Kiss szerint – az, hogy olyan flexibilis manipulátorokkal álljanak elő, amelyet a felhasználó könnyen, gazdaságosan „testre szabhat”.
Hozzátette, hogy Magyarország vonzó környezetet biztosít az iparágban érdekeltek szempontjából: „egy nagy német robotgyártó cég nemrég egy kutató-fejlesztő központot telepített ide, de más jelentős cégek is jelen vannak szolgáltató- és szervizközpontokkal”. A hazai robotika oktatással kapcsolatos kérdésre Kiss Bálint kifejtette, hogy ebből a szempontból új kihívást jelent, hogy a háztartásokban a személyi számítógépek mellett a robotok is megjelennek. „A robotika egyre növekvő népszerűsége többek között abban áll, hogy a felnövekvő generáció már az anyatejjel (robotépítő játékokkal) szívja magába a tudományhoz szükséges alapvető, készségszintű tudást” – magyarázta a szakértő. Fontos további tényező az is, hogy a robotika több területet (az elektronikát, a mechanikát, a gépi látást és az informatikát) kapcsol össze, így a megszerzett tudás széleskörűen hasznosítható..
A tudás felhasználásának azonban számos célja lehet. A robotika iparának egyik fellegvárában, Japánban társadalmi céloknak rendelik alá a magas szintű technológiát. Ennek oka egyszerű: az ország „hiperöregedőnek” számít. A Global AgeWatch napokban publikált tanulmánya szerint Japánban a legmagasabb a hatvan évesek várható élettartama, emellett a világon egyedüli országként lakosságának majd egyharmada legalább hatvan év feletti. Hogyan próbálja megoldani a problémát az Abe Sinzó vezette kormány? Kiss Bálint kifejtette, hogy a robotika nemcsak a sci-fi filmekben megjelenő robotok miatt számíthat az emberek kitüntetett figyelmére, hanem azért is, mert a közvélekedés szerint ez az a tudományterület, amelynek köszönhetően az ember a saját képére hasonlatos szerkezeteket teremthet. Japánban pedig épp azzal próbálkoznak, hogy egy olyan robotokkal kiegészített világot hozzanak létre, amelyek a lehető legemberibb külsővel felruházva társként segítsék az idősöket – főleg a gondozás és egészségügy területén.
Ez az út Japán esetében nem meglepő, hiszen az ország elutasítja a bevándorlást, a munkaerőt, főleg a fizikailag megterhelő munkákat elvégző robotokkal helyettesítik. Mi sem támasztja alá jobban a folyamatot, mint az, hogy a szigetországban a Riken orvosi intézet Robear (Robotmaci) nevű robotot fejlesztett ki, mely alkalmas arra, hogy fekvőbetegeket emeljen fel az ágyból, a fürdőkádból vagy a kerekesszékből. A fejlesztők szerint a játékszerű külső létrehozása tudatos döntés eredménye. De a távol-keleti országban már van olyan hotel és gyár is, ahol csak robotok dolgoznak.
