Gyerekként, fiatalként gyakran találkozhattunk a felnőttek afféle – valljuk meg, nem túl igazságos – érvelésével vitáink során, amely szerint ők jóval idősebbek, tehát biztosan nekik van igazuk. Pedig manapság már az akár 60-70 éves életkorral érvelni is minimum mosolyogtató – mutat rá Rudi Westendorp öregedéskutató a Daily Mail brit napilap számára írt cikkében. Legalábbis a világ fejlettebbik részén. Ott ugyanis rendkívüli módon megugrott a várható élettartam, bő száz év alatt a duplájára, negyvenről nyolcvan évre nőtt, és tovább emelkedik. Ugyanezen periódusban – a XX. század eleje óta – a 65 éves kort megérők aránya harmincról 90 százalékra triplázódott a teljes lakosságon belül. Mindez az orvostudomány fejlődésének és például a szinte mindenki számára elérhető elegendő élelemnek köszönhető.
A dokumentált történelem eddigi leghosszabb ideig élt embere 1997-ben hunyt el Franciaországban, Jeanne Calment személyében, aki 122 évesen távozott közülünk. Öt évvel Calment asszony halála után mutatta ki egy, a Science folyóiratban megjelent tanulmány, hogy a fejlett országokban tízévente két-három évvel növekszik a várható élettartam. Ez azt jelenti, hogy minden adott héten az éppen akkor születők egy hétvégényi idővel többet élnek majd – átlagosan persze –, mint az egy héttel korábban világra jöttek. Avagy: minden nap hat órával nő az élettartam. – Mindezek alapján úgy vélem, már most köztünk van az első olyan személy, aki legalább 135 évig fog majd élni – írja a cikkben a szakértő. Sőt – mutat rá –, más gerontológusok szerint az első „évezredes” ember is megszülethetett már. Ezer évig élni a legtöbbünk számára inkább esik a tudományos fantasztikum kategóriájába, mint a mindennapokéba, ám a Daily Mail cikke még tovább megy. A szakember szerint ugyanis nemcsak arról van szó, hogy egyre tovább maradunk életben, hanem arról is, hogy egyre magasabb minőségben, egészségünket egyre tovább megőrizve tesszük majd ezt.
Az olyan öregkori betegségeket, amilyen az érelmeszesedés vagy az Alzheimer-kór, sokan modern nyavalyáknak gondolják abból kiindulva, hogy régebben, néhány száz vagy ezer évvel ezelőtt ezek sokkal ritkábban fordultak elő. Igen ám, de ennek oka leginkább az, hogy akkoriban az emberek nagy többsége egyszerűen még azelőtt meghalt, hogy a tünetek jelentkezhettek volna. Az élettartam kitolódásával megjelentek ugyan a szimptómák, de nyomukban a hatékony terápiák is megszülettek. Westendorp szerint a mentális – és így a fizikai – egyensúly megőrzéséhez az is fontos, hogy képesek legyünk az öregedés bizonyos törvényszerűségeit elfogadni, s megtanuljunk különbséget tenni lehetséges és lehetetlen között. Példaként a 95 éves korában elhunyt Arthur Rubinsteint, a zseniális zongoristát hozza, aki még élete vége felé is lenyűgözte közönségét. Ezt ő maga azzal magyarázta, hogy ujjai mozgékonyságának csökkenését sikerült a repertoár szűkítésével és a kevesebb darab több, mélyebb gyakorlásával kompenzálnia.
