Talán az egyik legkülönlegesebb csillagászati látványossággal kedveskedik a természet a nemzetközi nőnap alkalmából a hölgyeknek. Március 8-án ugyanis teljes napfogyatkozást láthatnak a Délkelet-Ázsiában – Indonézia és a Csendes-óceán nyugati partja között – tartózkodók. Az eklipszis részlegesen jóval nagyobb területről lesz látható, amely magában foglalja Ázsia és Óceánia jelentős részét.
Május 6-án a Halley-üstökösnek köszönhetően gyönyörködhetünk majd az éjszakai és kora hajnali égboltban. Igaz, nem maga az égitest tűnik majd fel, „csak” a csóvájából származó törmelék, azaz az Éta Aquaridák meteorraj találja majd el a Földet, illetve a légkört. Ráadásul éppen újholdkor, ami azt jelenti, hogy ha nem lesz túl felhős az égbolt, jól láthatók lesznek az aprócska darabok is. A nagyvárosi fényszennyezéstől minél távolabb próbálkozó érdeklődők az északi féltekén akár óránként harminc, a délin óránként hatvan hullócsillagot is összeszámolhatnak majd. Érdemes tehát jó előre készülni a kívánságokkal. Annál is inkább, mert a többi menetrend szerinti éves csillaghullás közül jó pár láthatatlan marad a Hold miatt.
Május 9-én igazán ritka csemegében részesül majdnem az egész világ. Magyar idő szerint nagyjából 12 és este 7 óra között ugyanis egy „nagyon részleges” napfogyatkozást láthatunk, központi csillagunk korongjának nagyjából százötvenedrésze lesz eltakarva. Ezúttal azonban nem a Hold lesz a ludas, hanem a Naphoz legközelebb eső bolygó, csillagrendszerünk legkisebbike (amióta a Plútót kisbolygóvá minősítették vissza), a Merkúr. Az égitest Nap előtti elvonulását az elejétől a végéig láthatjuk majd az amerikai kontinens nagy részéről és Nyugat-Európából, de egyes részeit szinte mindenhonnan figyelemmel kísérhetjük, kivéve Ausztráliát és Kelet-Ázsiát, mert ott olyankor éjszaka lesz. Hasonló esemény utoljára tíz évvel ezelőtt volt, és legközelebb 2019-ben lesz. Természetesen nem arról van szó, hogy időközben a Merkúr ne kerülné meg a Napot, ezt minden földi évben négyszer is megteszi (a csillaghoz való közelsége miatt egy ottani esztendő mindössze 88 napos). A pályasíkja azonban 7 fokos szöget zár be a Földével, ezért innen nézve csak ritkán látható a Nap előtt. Az esemény szabad szemmel nem figyelhető meg, napfényszűrős távcsőre lesz szüksége annak, aki látni szeretné.
Augusztus 23-án és 24-én egyszerre három égitest is a kedvünkre tesz majd. Kettő közülük csillagászati léptékkel mérve itt van a szomszédunkban, két bolygótársunkról, a Marsról és a Szaturnuszról van szó. A harmadik résztvevő már sokkal távolabbi, számunkra sokkal idegenebb: a Skorpió csillagkép fő csillaga, az Antares. Ez a triumvirátus látványos együttállást mutat majd be a nyár végén, a Földről nézve egy egyenes, függőleges vonalon helyezkednek majd el, ráadásul látszólag közel egymáshoz, azaz egyszerűbb távcsövekkel is könnyen befoghatóan. Különösen figyelemreméltó lesz a Mars és az Antares hasonló, narancssárgás-vöröses árnyalatainak vetélkedése.
Mindössze néhány nappal később, augusztus 27-én két másik római istenség incselkedését figyelhetjük meg: a Vénusz és a Jupiter a nyugati égbolt alján, egymáshoz szokatlanul közel lesz látható. A bolygók látszólagos távolsága mindössze 10 ívperc lesz, ez nagyjából a holdkorong átmérőjének egyharmada. Ráadásul mivel a horizonthoz nagyon közel történik mindez, az égitestek a hajnali derengés ellen is küzdenek majd figyelmünkért.
Szeptember 28-án újabb közeli együttállás következik. Ekkor a Mars kevesebb mint egy fok távolságra lesz látható az egyik leghíresebb csillagközi por- és gázfelhőtől, a már említett Antaresnél is jóval távolabbi, tőlünk négyezer fényévre lévő Lagúna-ködtől. Így könnyen beleférnek majd a távcsövek látómezejébe együtt is, és remek fotózási lehetőséget biztosítanak.
