Újabb előrelépés a rák gyógyításában

Végstádiumban lévő, reménytelen betegeket mentettek meg, ráadásul a saját sejtjeikkel.

Előrehaladott vérrákban szenvedőkön is kipróbálták azt az új gyógymódot, amitől a daganatos megbetegedések elleni küzdelem új alapokra helyezését remélik a tudósok. A betegeknek előzetesen semmi esélyt nem adtak a gyógyulásra az orvosok, legfeljebb öt hónapjuk lehetett volna még hátra, ha nem jutnak hozzá az új kezeléshez. Ennek ellenére nagy részük teljesen felépült, másfél évvel később is tünetmentesek, és egyáltalán nem mutatják jelét a kór visszatérésének.

A terápia lényege, hogy a páciens saját véréből kiválasztanak egy immunsejtet (egy úgynevezett T-limfocitát), amit laboratóriumi eszközökkel, eljárásokkal úgy alakítanak át, hogy azonosítani tudja a tumorsejteket, és küzdeni is képes legyen ellenük. Az egyik teszt során a 35 akut limfoblasztos leukémiás beteg több mint 90 százaléka tökéletesen felgyógyult. Két további kísérletben a mintegy 40 érintett több mint 80 százaléka reagált a kezelésre, és nagyjából felüknél tapasztalták a rák teljes visszahúzódását. Nekik másfajta daganatuk, különféle non-Hodkin-limfómáik, például krónikus limfocitás leukémiájuk volt, ezért is térhetett el ennyire az eredmény az első tesztétől.

A részletes kutatási eredményeket csak később fogják publikálni, a fentieket a nagy presztízsű Amerikai Tudományfejlesztési Szövetség (American Association for the Advancement of Science, AAAS) éves gyűlésén vitatták meg, amely a napokban ért véget Washingtonban. Egyes rákspecialisták arra figyelmeztettek, hogy a T-sejt-terápia nem mindenkinél működik, egyes betegek toxikus mellékhatásokat tapasztaltak, és bele is haltak a kezelésbe. Mindazonáltal az óvatosságra intők is hangsúlyozzák: az új eljárással példátlan előrelépés érhető el még olyan pácienseknél is, akiknél semmilyen egyéb gyógymód nem vált be. A fejleményekről beszámoló The Independent című brit napilap megszólaltatta dr. Stanley Riddellt, a seattle-i Fred Hutchinson Rákkutató Központ munkatársát. A szakember elmondta: megdöbbentő gyógyulást tapasztaltak a laboratóriumi és klinikai tesztek során azoknál a betegeknél, akiken a hagyományos, nagy dózisú kemoterápia nem segített.

– Olyan páciensekről van szó, akiknél minden más kudarcot vallott – hangsúlyozta Riddell. – Legtöbbjük kettő–öt hónapot élhetett volna még, felépülésük rendkívül reménykeltő. Ez példátlan eredmény a gyógyászatban – szögezte le a lapnak a kutató. Riddell hozzátette: noha a kezdeti eredmények biztatók, sok munka áll még a tudósok előtt, hiszen a gyógyulás nem mindig tartós. Ezzel együtt akár paradigmaváltást is hozhat a rákgyógyászatban az újonnan kipróbált gyógymód, hiszen valószínűleg a daganatos megbetegedések korábbi szakaszaiban is alkalmazni lehet. – Nem akarjuk megvárni, hogy az érintettek minden egyéb eljárással kudarcot valljanak, ha nem muszáj – fogalmazott a szakember.

A T-sejtek különösen fontos védelmi arzenált jelentenek a szervezet számára. Nemcsak azonosítani képesek a betolakodó vírusokat és baktériumokat, hanem „emlékeznek” is a korábbi fertőzésekre, ami egy újabb megbetegedés kezdetekor gyors immunreakciót tesz lehetővé. A tudósok képesek úgy átalakítani a T-sejtek természetes „gyilkolási képességét”, hogy a ráksejteket is felismerjék és megjegyezzék. Az egyik, már korábban is alkalmazott eljárás lényege, hogy az immunsejtet egy úgynevezett kimerikus antigén receptor segítségével összekötik egy tumorsejttel. Arra Riddellék jöttek rá, hogy hogyan lehet ezeket a hibrideket igen stabillá tenni, így a véráramba történő visszaömlesztést követően még hónapokig vagy akár évekig is megmaradnak, és „memóriájuknak” köszönhetően megakadályozzák újabb daganatok kialakulását.

Nem hanyagolható el az sem, hogy a konzisztencia a citokinviharként is ismert reakció kockázatát is csökkenti, ami pedig akár halálos kimenetelű is lehet, mert nagyon magas lázzal és a vérnyomás drasztikus zuhanásával jár. (Citokinviharnak azt a jelenséget nevezik, amikor a T-sejtek a kelleténél hevesebben reagálnak valamire, és mozgósítják az immunrendszer többi elemét is, ami egyszerűen túlterhelheti a szervezetet.) Dr. Chiara Bonini, a milánói San Raffaele Tudományos Intézet munkatársa elmondta: arra is volt példa, hogy a visszafecskendezett immunsejteket 14 évvel később fedezték fel a véráramban. Még fontosabbnak tartotta azonban a terápia eredményességét, mint fogalmazott: utoljára talán az ezredfordulón látott hasonlót. A szakember úgy véli, hogy ha ezen az úton haladunk tovább, hamarosan konkrét, mindenki számára hozzáférhető gyógyászati eszközökben és szolgáltatásokban is megnyilvánulhatnak ezek az újdonságok. – A T-sejt olyan, mint egy élő gyógyszer, amely potenciálisan egész életünkben velünk maradhat – szögezte le Bonini.