Elasmotherium sibiricu. Ez nyilván egy-két fanatikuson kívül nem sok mindenkinek mond valamit. Annál inkább az unikornis, amely mitológiai lény egyik, a valóságban létező egyedének koponyája alapján orosz kutatók arra jutottak, Kazahsztánban, illetve a dél-szibériai régióban még 29 ezer évvel ezelőtt is éltek ezek a lovakra egyáltalán nem hasonlító óriásorrszarvúk. Az American Journal of Applied Sciences című szaklapban megjelent tizenegy oldalas publikáció szerint a fosszíliák lelőhelyén, az Oroszországgal határos Pavlodar régióban olyan mikroklíma uralkodhatott, amellyel az ott élő, egyébként Kelet-Európából származó, a gyapjas mamutokkal rokonságban álló faj képes volt a túlélésre. Korábban ugyanis úgy tudták, jóval korábban, mintegy 350 ezer évvel ezelőtt eltűntek az amúgy két méter magas, négy és fél méter hosszú, mintegy négy tonnát nyomó óriásorrszarvúk a Földről. Ez azért is fontos, mert a térségben a modern ember – egy 2008-as lelet alapján – mintegy 45 ezer éve is élt, így az unikornis legendájának kialakulása innen is eredhet.
A maradványokat tanulmányozó kutatókat leginkább a korábban ismert kihalási dátum és a kazahsztáni csontok közötti korkülönbség izgatja. – Ezek az egyedek Nyugat-Szibériában minden bizonnyal foglyok lehettek abban a tekintetben, hogy itt a mikroklíma kedvezett nekik, miközben máshol ellehetetlenültek az életfeltételeik – véli a leleteket publikáló tudóscsoport vezetője, Andrej Spanszkij. A Tomszki Állami Egyetem kutatója szerint az orrszarvúk túlélése, illetve ezen feltételek vizsgálata nagyon nagy segítség lehet a napjainkban zajló klímaváltozás megértésében és a túlélési, alkalmazkodási készségek tanulmányozásában.
