„Az átlagolt legmagasabb napi csapadékmennyiség mind a száraz, mind a csapadékos rendszerek felett erőteljes emelkedést mutat az elmúlt hat évtizedben” – olvasható a Nature Climate Change tudományos folyóirat egy hétfőn közzétett tanulmányában, amelyet tudósok egy csoportja Markus Donat, az ausztrál Új-Dél-Walesi Egyetem kutatójának vezetésével írt.
A Föld területeinek legszárazabb, valamint legcsapadékosabb 30 százalékát figyelembe vevő kutatás 2100-ig terjedően készített előrejelzést a klímaváltozásról. Eredményeik szerint ezeken a területeken egyre gyakoribbak lesznek a szélsőséges napi csapadékmennyiség-értékek.
A korábbi kutatások azt feltételezték, hogy a globális klímaváltozással a csapadékosabb területek még csapadékosabbá válnak, a szárazabbak pedig egyre szárazabbak lesznek. Azonban komoly bizonytalanság mutatkozott azzal kapcsolatban, miként fog az amazóniai esőerdőktől kezdve a sivatagokig helyenként változni a szélsőséges csapadékmennyiség előfordulásának gyakorisága.
Legutóbb az Észak-Amerika legforróbb és legszárazabb területének számító kaliforniai Halál-völgyben nőttek látványos virágok idén tavasszal a tavalyi esőzéseket követően. 2015-ben a chilei Atacama-sivatagot valóságos virágszőnyeg borította az elmúlt húsz év legerőteljesebb helyi felhőszakadásai után. A szélsőséges felhőszakadások természetesen árvizeket is okozhatnak, és különösen veszélyesek a szárazabb régiókban, mivel itt a helyi hatóságok gyakran keveset költenek árvízvédelemre – mutatott rá a tanulmány.
William Ingram, az Oxfordi Egyetem kutatója szerint a tanulmány eredményei nem árulják el, mi várható pontosan egy-egy helyszínen, ehelyett azzal foglalkozik, hogyan változnak a kockázatok a klímaváltozás hatására.
A tudós, aki maga nem vett részt a kutatásban, a Nature Climate Change-ben megjelent kommentárjában úgy fogalmazott: még mindig nagy rések mutatkoznak a klímaváltozás és az esőzések viszonyának tudományos megértése terén. Mindezt nehezíti, hogy például a Szaharában például továbbra is kevés a csapadékmérő berendezés.
