Persze ahhoz, hogy a valós okokat felfedhessük, a kísérletet azonos körülmények között meg kellene ismételni – tette hozzá a kémikus –, hiszen a történet kimenetele függ a felület minőségétől, a hőmérséklet-különbségtől, hogy a megolvasztott fém milyen gyorsan kerül a felületre, illetve a klimatikus viszonyoktól is: ha például a légmozgás elfújja a gőzréteget, és így tovább. Amikor egy nagyon nagy hőmérsékletű és egy kis hőmérsékletű közeg találkozik egymással, nagyon különleges jelenségek alakulgatnak ki, ezért nehéz megjósolni, hogy mi lenne a hatás, ha más élelmiszerekkel próbálkozott volna a kísérletező.
Az azonban Fábián szerint biztos, hogy nem a BigMac adalékanyagai állnak a jelenség hátterében. Mint mondta, bár mindenféle adalékanyagot tesznek ezekbe az élelmiszerekbe, ugyanakkor ezek mind szerves eredetű anyagok, amelyek mind ugyanúgy roncsolódnak a nagy hő hatására, mint akár a liszt, és
„az sem valószínű, hogy teflonnal lenne bélelve a hamburgerzsemle”.
A tanszékvezető más példát is hozott: mint mondta, bár a víz nulla Celsius-fokon fagy meg, ugyanakkor ha óvatosan, rezgésmentesen elkezdünk egy pohár vizet hűteni, akkor akár mínusz tíz fok alá is le lehet hűteni, úgy, hogy nem fagy meg – ez a túlhűtés jelensége. Aztán ha egyszer megpöcköljük az edényt, a megfagyás pillanatok alatt megtörténik, akár szét is feszíti az edényt.
Szóval azt, hogy mi történik egy ilyen hőátadásos rendszerben, nagyon nehéz megjósolni – mondta.
