A tudósokat hosszú ideje foglalkoztatja a kérdés, mi vezetett az ichtioszauruszok, vagyis a halgyíkok kihalásához, miután több mint 150 millió évig benépesítették a tengereket, ez a paleobiológia egyik legrégebbi megoldatlan kérdése.
Az ichtioszauruszok ugyanis a többi tengeri hüllővel ellentétben több tíz millió évvel a kréta időszak végén lezajlott nagy fajpusztulás előtt kihaltak már. Ekkor ért véget a Földön a dinoszauruszok kora és jött el az emlősök ideje.
A Nature Communications folyóirat aktuális számában közzétett új tanulmány szerzői szerint az intenzív globális felmelegedés és nem elég gyors evolúciós fejlődésük vezetett az eltűnésükhöz.
A témával foglalkozó, mindeddig legátfogóbb elemzés arra is rámutatott, hogy egyes korábbi tanulmányok megállapításaival ellentétben nem tartott több tíz millió évig az ichtioszauruszok hanyatlása, és abban más tengeri ragadozók – többek között a moszaszaurusz nevű tengeri hüllők – nem játszottak szerepet. Az új tanulmány szerint a moszaszauruszok már az ichtioszauruszok eltűnése után jelentek meg.
Valentin Fischer, a belga Liege-i Egyetem tudósa, a tanulmány egy szerzője elmondta, hogy kihalásuk előtt az ichtioszauruszok családja virágzott, számos, egymástól különböző testalkatú fajuk élt, az evolúciós fejlődésük ugyanakkor sokkal lassabb volt, mint korábbi történetük során.
A tudósok összevetették az ichtioszauruszok különböző korú, különböző fajokhoz tartozó leleteit az éghajlatváltozásra vonatkozó adatokkal, mindenekelőtt a változás ütemét vették figyelembe.
Bizonyítékokat találtak arra, hogy a globális felmelegedés egybeesett kihalásukkal. A Föld gyorsan melegedett, az elmúlt 250 millió évben ekkor volt a legmelegebb, ennek következtében a tengerek szintje és hőmérséklete is erősen ingadozott. Fisher szerint a felmelegedés megváltoztatta az ichtioszauruszok vándorlási útvonalait, táplálékszerzését és szaporodási helyét.
Az ichtioszauruszok 248 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Miközben a dinoszauruszok a szárazföldet uralták, a tengerek ökoszisztémájában az ichtioszauruszok játszották a kulcsszerepet.
Áramvonalas, delfin alakú testükkel gyorsan siklottak a vízben, tüdővel lélegeztek, a farokuszonyuk a delfinekével és bálnákéval ellentétben függőleges volt, mint a cápáké. Elevenszülők voltak. Szokatlanul nagy szemükkel jól látták zsákmányukat, a halakat és tintahalakat a mély vagy zavaros vizekben is.
