A világ legnagyobb koralltelepét felügyelő hatóság vezetője, Russell Reichelt szerint az érintett területen februárban 33 Celsius-fokra emelkedett az óceánvíz felszíni hőmérséklete, és a korallok gyakorlatilag „hónapokon át meleg vízben fürdőztek, amivel már nem tudtak megbirkózni”.
Reichelt szerint ahhoz, hogy megóvják a korallzátonyt a klímaváltozás hatásaitól, kezelni kell a töviskoronás tengericsillagok túlszaporodásának problémáját, és részt kell venni a globális szén-dioxid-kibocsátás visszaszorítására irányuló törekvésekben.
Greg Hunt ausztrál környezetvédelmi miniszter, aki repülőről vizsgálta meg a hét végén a zátony legészakibb területét, új high-tech megfigyelési programmal és a szennyezés, valamint a töviskoronás tengericsillagok megfékezésével tervezi megóvni a zátonyt.
A tervek bejelentése előtt a miniszter elmondta az újságíróknak, hogy a levegőből végzett megfigyelése alapján a helyzet nem annyira rossz, mint azt elsőre gondolták, és nem olyan súlyos, mint például 1998-ban volt – írta a The Guardian című brit lap internetes kiadása.
Tizennyolc évvel ezelőtt a Csendes-óceán trópusi felszíni vizeinek felmelegedését okozó El Nino légköri jelenség hatására hatalmas mennyiségű meleg víz áramlott szét a bolygón, elpusztítva a világ korallállományának hatodát és súlyosan károsítva a Nagy-korallzátony felét.
A minisztert bírálók – köztük környezetvédők és Queensland környezetvédelmi miniszere – nehezményezik, hogy Hunt nem sorolta a klímaváltozást és a hő okozta stresszt a korallfehéredés okai közé. Mint hangsúlyozták, a fokozott megfigyelés fontos, ha azonban újabb és újabb szénbányák nyílnak a térségben, akkor az eredmények egyre rosszabbak lesznek.
A független Climate Council (klímatanács) munkatársaként dolgozó Will Steffen szerint az ausztrál Nagy-korallzátony már évszázadok óta ki van téve az El-Nino hatásainak, ám csupán a klímaváltozás kezdete, az 1970-es évek eleje óta sújtja rendszeresen a korallfehéredés.
A jelenség a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk.
Ha a folyamat hosszú időn át tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is.
