A szakemberek a 2300 kilométer hosszan húzódó Nagy-korallzátony mintegy egyharmadának – 911 korallzátonynak – az állapotát mérték fel, és a súlyostól a kisebb mértékűig terjedő korallfehéredést észleltek.
Terry Hughes professzor, a korallfehéredést vizsgáló akciócsoport vezetője szerdán közölte, soha életében nem látott ilyen mértékű korallfehéredést. „A pusztulás olyan, mintha 10 ciklon csapott volna le egyszerre a Nagy-korallzátony északi térségében. Dél felé haladva, a zátonyok többségének a károsodása kisebb vagy közepes mértékű, ezeknek hamarosan talpra kell állniuk” – magyarázta. Megjegyezte, hogy csupán hét százalék, azaz 68 korallzátony kerülte el teljesen a fehéredést.
A korallfehéredést a tengervíz hőmérsékletének emelkedése okozza, aminek hátterében a klímaváltozás és a Csendes-óceán trópusi vízfelszínének felmelegedését okozó El Nino légköri jelenség áll. A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is.
A világ legnagyobb koralltelepét felügyelő ausztrál hatóság vezetője március közepén közölte, hogy a térségben februárban 33 Celsius-fokra emelkedett az óceán felszínének hőmérséklete.
