Mikor 2002-ben az amerikai Purdue Egyetemen meghatározták a dengue-láz vírusának felépítését, több évet vett igénybe a munka. Az akkori hírek is úgy szóltak, hogy a felfedezés hozzásegítheti a kutatókat a hatékony vakcina kifejlesztéséhez. Nos, ezek a remények nem teljesen igazolódtak be. Tizennégy évvel később ugyanis továbbra sincs a dengue-láz ellen általánosan használható oltóanyag. A kereskedelmi forgalomba került szereket mindössze három országban engedélyezték, de ott is csak felnőttek számára – ami a velük szembeni bizalmatlanságot jelzi.
Ennek ellenére annak idején, a kor technológiai színvonalát figyelembe véve hatalmas tudományos eredmény volt, hogy a világ egyik legtöbb emberéletet kioltó kórokozójának fel tudták rajzolni a térbeli térképét. A Purdue Egyetem ugyanezen kutatócsoportja most újabb jelentős, sokak által várt sikert ért el: feltérképezték a zikavírus struktúráját is, tudósít a The Verge.
A zika közeli rokonságban áll a dengue-láz és a sárgaláz kórokozójával: mindnyájan flavivírusok (a nemzetség nevét a sárgalázról kapta, a flavus sárgát jelen latinul). Ezek nagyon hasonlítanak egymásra. Általában állati vektorok, legtöbbször rovarok terjesztik őket, örökítőanyaguk RNS (és nem DNS), méretük 40-65 nanométer, alakjuk pedig gömbszerű, pontosabban húsz szabályos háromszög alakú lapból felépülő ikozahedron. Legtöbbször súlyos influenzaszerű és gyulladásos tüneteket produkálnak.
A molekuláris biológia gyors fejlődését jelzi, hogy míg az ezredforduló idején a vírus feltérképezése több évig is eltarthatott volna, addig most alig egy hónapot vett igénybe. Korábban a vizsgálat előtt kristályosítani kellett a vírust, amely amellett, hogy lassította az eljárást, még roncsolhatta is a felépítését, ezáltal nehezítve az eredmények értelmezését. Jelenleg már nincs erre szükség, a kutatók intakt, fagyasztott vírusmintákat bombáznak nagy energiájú elektronnyalábokkal, és az így készített sok ezernyi kétdimenziós, szinte atomi felbontású képből állítják össze a térbeli struktúrát. A kutatáshoz nem a legutóbbi, dél-amerikai járvány során izolált vírustörzseket használták, hanem a 2013-as Francia Polinéziában elterjedt kórokozókat.
A kép előzetes tanulmányozásából egyelőre annyit állapítottak meg a kutatók, hogy a vírus külső burka olyan felszíni fehérjéket tartalmaz, amelyek szokatlanok az eddig feltérképezett flavivírusokat ismerve. Ez esetleg jó kiindulópontja lehet a célzott terápia és a megelőző védekezés kifejlesztésének. A felszíni fehérjék ugyanis esszenciális jelentőséggel bírnak, általuk képes a vírus a leendő gazdasejtekhez kapcsolódni és megfertőzni azokat. Ha sikerülne olyan gyógyszert vagy ellenanyagot találni, amely semlegesíti ezeket a fehérjéket, az nagy előrelépés lenne. A térbeli felépítés ismerete azonban még nem garancia a sikerre, ahogy a dengue-láz vírusa esetében sem teljesen igazolódtak a remények.
A zikavírus egyébként a „hagyományos” flavivírustüneteket tekintve nem tűnik kifejezetten veszélyesnek. A fertőzöttek alig egyötödénél jelentkezik bármiféle szimptóma, amelyek legtöbbször nem haladják meg az enyhe influenzára jellemző köhögést, levertséget, lázat, és öt nap alatt túl van rajtuk az ember. Ugyanakkor sok jel utal arra, hogy ezeken felül a vírus károsítja az idegszöveteket, különösképpen a fejlődő magzat idegrendszerét. A dél-amerikai járvány kezdete óta nagyon megugrott Brazíliában és a környező országokban a kóros kisfejűséggel (mikrokefáliával) született csecsemők száma. Számos esetben bebizonyosodott, hogy az anya zikafertőzött volt, és a csecsemőkből is kimutatták a kórokozó jelenlétét. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) minapi állásfoglalása szerint mostanra elegendő tudományos bizonyíték gyűlt össze ahhoz, hogy kijelenthessük: a zikavírus valóban okozója lehet a mikrokefáliának. Emellett egy másik neurológiai betegséggel, a gyorsan kialakuló, időleges bénultságot okozó Guillain–Barré-szindrómával is kapcsolatba hozták.
Miközben a WHO legutóbbi jelentése szerint egyes latin-amerikai országokban, például Kolumbiában csökkenni kezdett az új zikamegbetegedések száma, addig a betegség észak felé rendületlenül terjed. Immár 33 amerikai országban vannak esetek, egyre több az Egyesült Államokban is. Ehhez hozzájárul, hogy a betegséget hordozó egyiptomi csípőszúnyog élettere egyre szélesedik. Továbbra is kritikus a helyzet a legfőképpen érintett országban, Brazíliában. Ez azért aggasztó, mert a nyáron olimpia lesz Rióban. A fél világ oda fog seregleni, majd mindenki hazamegy poggyászában, ruháiban esetlegesen szúnyogokkal.
