Van értelme az innovációnak?

Nem a feltalálásra, hanem inkább a fenntartásra kellene koncentrálnunk egyes gondolkodók szerint.

A fenti példák ellenére mégis furcsán hat, hogy az innováció egészét kárhoztatják. Hiszen hogy lehetne fenntartani egy vívmányt, ha előtte valaki nem találta föl?

– Annak ellenére, hogy (főként Amerikában) talán túl nagy az innováció körüli felhajtás, nem is tudom értelmezni, mit jelent az, hogy elhanyagolnánk a meglévő technológiákat – vélekedik Galántai Zoltán tudománytörténész-jövőkutató, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense. – Ugyanakkor a technikatörténetben is végbement az a folyamat, amely korábban a történettudomány egyéb ágait is megváltoztatta, miszerint a „királyok-csaták-évszámok” felfogásról áttevődik a hangsúly a történések társadalmi hatásainak komplex elemzésére. Erre a kérdésre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy nemcsak a feltalálók érdemelnek figyelmet, hanem az innovációk hosszú távú utóhatásai is.

Innováció azóta létezik, mióta világ a világ. Az ókorban is születtek új találmányok, de a hatalmas különbség a modern és a sok száz évvel ezelőtti fejlesztés között az innováció elterjedésében rejlik, tartja a tudománytörténész. Az ókorban feltalált új technológiákat szigetinnovációknak is nevezhetjük, hiszen megmaradtak a maguk szűk felhasználási területein, általában nem hasznosították őket még a közeli rokonságban álló mérnöki problémák megoldásában sem. A rómaiak például tökélyre fejlesztették a vízvezetékek építését, de ezeket az építészeti megoldásokat jellemzően nem alkalmazták magánházak építésekor. A kínaiak kifinomult eljárásokat találtak fel a hócsalánrostok feldolgozására, de ezeket nem alkalmazták más szövettípusok készítésekor.

– A modern értelemben vett innováció tipikusan nyugati találmány, és éppen a gyors terjedés a legfőbb jellemzője. A gőzgéppel először bányából szivattyúztak vizet, majd az ipar megannyi ágában kiaknázták a benne rejlő lehetőségeket. Végiggyűrűzött az egész társadalmon – folytatja Galántai Zoltán. – Ma ez a felfogás érvényes szinte az egész világon, noha mindig vannak az innovációval ellentétes erők. A XV. században Párizsban húsz évre meg tudták állítani a könyvnyomtatás fejlődését, és most is hasonlóval próbálkoznak az Uber ellen. A történelemben a mostani innovációbarát hozzáállás helyett inkább ennek ellentéte volt a gyakoribb, nem a fejlesztések gátlásához kellett nagy erő, hanem az elterjesztésükhöz.

Nem mindig tekintettek úgy a történelemre, mint a fejlődés szinonimájára. Sőt volt idő, amikor az idő múlását a megállíthatatlan romlással kötötték össze. A fejlődés gondolata azonban azt hozta magával, hogy folyton-folyvást az újat keressük a tudományban, a művészetekben és a technikában is. Célként általában az emberek életének jobbítását, a hatékonyság növelését szokták megjelölni, pedig van egy sokkal alapvetőbb motiváció is. Új dolgokat akarunk létrehozni. Könnyen előfordulhat, hogy a jövőben e közfelfogás változik, de jelenlegi tudásunk szerint ezzel tesszük a lehető legjobbat.