A jelenleg elérhető kutatási adatok alapján úgy tűnik, a gyulladásos folyamatoknak fontos szerepük van a legtöbb idegrendszeri betegség kialakulásában és lefolyásában – mondta el lapunknak Dénes Ádám, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (MTA KOKI) Neuroimmunológia kutatócsoportjának vezetője. Ez számos betegségről derült ki az utóbbi időben, például a stroke-ról, a Parkinson-kórról, az Alzheimer-kórról és a depresszióról. Ezekben az esetekben a páciensek agyában jóval korábban megjelennek gyulladásos faktorok, mint hogy tüneteik lennének. A kutatók úgy vélik, ha ezeket szelektíven gátolnák, vissza tudnák fordítani az agyi károsodást.
Az inflammációs folyamatokban szerepet játszó sejttípus, a mikroglia már az embrionális fejlődés korai fázisában bekerül az agyba. Ám arról, hogy felnőttkorban mire jó, már megoszlanak a vélemények. Egyes kutatások szerint idegrendszeri sérülések után vagy neurodegeneratív betegségek esetén a mikrogliasejt gyorsan aktívvá válik, az általa termelt anyagok pedig károsak lehetnek az agyszövet működésére, idegsejtek pusztulását is eredményezheti. Több szakember azonban úgy véli, a mikroglia támogató szerepet tölt be.
A friss kutatás során egy már meglévő, nagyon jó minőségű képalkotó technológiát, az úgynevezett kétfoton-mikroszkópiás eljárást alkalmazták, melyet Rózsa Balázs MTA KOKI-s kutatócsoportja dolgozott ki. Emellett speciális műtéti technikákat is megalkottak, melyeknek köszönhetően először lehetett képalkotás közben agyi érelzáródást modellezni. Így a mikroglia sejtek olyan folyamatait vizsgálhatták, melyek normálisan, az élő agyban is lejátszódnak. Az erek elzárásával megfigyelték, hogy egy sérülés különböző fázisaiban az idegsejtek és a mikrogliasejtek miként reagálnak.
A kutatócsoport arra számított, hogy a gyulladásos sejtek eltávolítása kedvező lesz az agy számára, ám ennek éppen az ellenkezője történt: a mikrogliák nélkül a stroke utáni károsodás több mint 60 százalékkal volt nagyobb. „Tehát a mikroglia sejtek jelenléte esszenciálisnak tűnik ahhoz, hogy a sérült agyban az idegsejtek bizonyos folyamataikat szabályozni tudják” – foglalta össze Dénes Ádám. Az alapvető funkciónak tehát a védekezés tekinthető.
Bár még további kutatásokra lesz szükség, annyi bizonyosnak tűnik, hogy a mikroglia-idegsejt kapcsolatok és a két sejttípus közötti interakció, valamint a mikrogliák szabályozási tevékenysége általános jelenség az agyban. Ez pedig több betegség kezelésében hozhat áttörést: ilyen az Alzheimer- és a Parkinson-kór, az epilepszia, a migrén, a stroke, az akut agyi trauma, a depresszió és bizonyos típusú kognitív funkcióromlással járó nem degeneratív kórképek. „A következő időszakban azokat a molekuláris mechanizmusokat szeretnénk megérteni, melyek során a mikroglia sejtek szabályozzák az agyi idegsejtek aktivitását, és célunk megtudni, hogy a gyulladásos faktorok jelenléte miként befolyásolja a mikroglia-idegsejt interakciókat” – fűzte hozzá Dénes Ádám.
Magyarországon az idegrendszeri betegségek gyakorisága hasonló a fejlettebb országokban megfigyelhetőhöz. Nagy különbség viszont, hogy ezek a zavarok hazánkban fiatalabb korban kezdődnek, mint sok nyugati társadalomban. Épp ezért nagyon fontos lenne a betegségek megértése – vélekedett Dénes Ádám. Hozzátette: komoly probléma, hogy az „elbutulással” járó kórképek, a stroke és a neurodegeneratív betegségek kezelésére kevés működőképes módszer van. Így itt lehet kiemelt szerepe a gyulladásos faktorok szelektív gátlásának. Ugyanez igaz a depresszióra, a mentális zavarokra is.
Az idegrendszeri betegségek mechanizmusait és lehetséges terápiáját hosszú évtizedek óta vizsgálják, és rendkívül sok kudarc érte ezt a tudományterületet. Ennek oka, hogy ezek a rendszerek nagyon bonyolultak, rendkívül sok tényező játszik szerepet abban, hogy az idegrendszerben patológiás folyamatok induljanak el – magyarázta a szakember. Úgy véli, Magyarországon is vissza kellene adni a terápiára fordított összegek egy kis részét azoknak a tudományterületeknek, melyek a betegségek mechanizmusainak megértését tűzték ki célul. Ezért is van nagy jelentősége az olyan kezdeményezéseknek, mint a Nemzeti agykutatási program.
Európai szinten körülbelül 800 milliárd euróba kerül az idegrendszeri megbetegedések kezelése évente, vagyis lakosonként 1500 euróba – mutatott rá Dénes Ádám. Szerinte ez a tendencia csak tovább romlik majd: mivel a lakosság egyre idősebb, gyakoribbak lesznek a „korral járó” rendellenességek. Ráadásul a megváltozott életmódunk miatt is több olyan idegrendszeri elváltozásnak vagyunk kitéve, melyek korábban nem voltak dominánsan jelen. Ezért inkább még most kellene a betegségek megértését és kezelését segítő kutatásokra költeni. „Minden olyan késlekedés, amely gátolja ezeknek a területeknek a működését, évek, évtizedek múlva nagyon drága lesz a fejlett társadalmaknak” – hangsúlyozta a szakember.
