Napjaink gyógyászatát a források elégtelensége jellemzi, a finanszírozási rendszer pedig a technológiai robbanás előtti időkben ragadt – ezt már Bélyácz Iván egyetemi tanár és akadémikus mondta a kérdéssel kapcsolatban.
Kifejtette, hogy a technológiai színvonal tartásához 5-7 évente szükség lenne az eszközpark megújítására, ez az időtartam tükrözi az elhasználódási időt. „Az egészségügyi költségvetés nem képes lépést tartani a technológiai változásokkal” – hangsúlyozta a szakember, és kockázatnak nevezte, hogy a gyógyászati intézmények nem tudják cserélni az eszközeiket, amikor annak eljön az ideje. Az általános eszközpótlási politika azon alapul, hogy a felszerelést fizikai élettartama végéig használják, ráadásul ha a kórházi költségvetés szűkül, a pótlás finanszírozása nem mindig szerepel a költségvetésben. Úgy véli, egyszeri beruházási forrástámogatással kellene ezen a helyzeten javítani.
Finanszírozási kérdéseket boncolgatott Mihályi Péter egészségügyi közgazdász is. Az egészségügyi ágazat feladata alapvetően az lenne, hogy biztosítsa a betegek jólétét és az ágazatban dolgozók megélhetését – magyarázta a szakember, és hozzátette: az egészségügyi kiadások főleg a társadalom inaktív tagjaira fordítódnak, és 70-80 százalékban az élet utolsó két évére koncentrálódnak. Ez pedig azért is generációs ellentmondás, mert az aktív korosztályok tagjai számára a megbetegedés egyénileg kis valószínűségű esemény. A szakember leszögezte: nincs olyan egészségügyi finanszírozási rendszer, melyre azt mondhatnánk, hogy ez a minta, ezt kell átvenni.
Csiba László neurológus kifejtette: a fejlett országokban döntően nem a fertőző betegségek fognak dominálni a következő évtizedekben, meg fog duplázódni minden szövődményével együtt a cukorbetegség előfordulása, és a rosszindulatú daganatos megbetegedések gyakorisága is növekedni fog. Napjainkban különösen fontosnak ítélte a megelőzést, az akut betegségkezelést és a rehabilitációt, valamint kiemelte: kevesebb, de nagyobb és felszereltebb kórházra, illetve speciális központokra lenne szükség. Karádi István, az MTA levelező tagja később hozzátette: rendkívüli eredmény, hogy 1993 óta a felére csökkent hazánkban az infarktusban meghalt betegek aránya, ugyanakkor az elhízás gyakoriságában Magyarország a harmadik helyen áll, ez pedig komoly problémákat vet fel.
