A legtöbb eddigi műtősasszisztens-robot kemény szövetek, legfőképpen csontok operálásakor volt hatékony, a Johns Hopkins Egyetem gyermekkórházának kutatói azonban most egy olyan automatával álltak elő, amely lágy szöveteken is képes dolgozni. A tesztműtét során a robot pontosabban és egyenletesebben varrt össze egy sertésbelet, mint a gyakorlott sebészek. A kutatók szerint a rendszert úgy alkották meg, hogy rendkívül sokféle sebészi rutinfeladatot el tud látni, persze végig emberi felügyelet alatt. Nem maga a gép az újdonság ebben, hanem a 3D-kamerákból érkező térbeli képet értelmezni képes algoritmus.
A számítógép milliméter pontosan képes leképezni a lágy szövetek felépítését rétegről rétegre, így pontosan tud dolgozni. A sebvarrás mellett első körben bemetszések ejtését és sebek kiégetését (kauterizálást) bíznák rá, de már készülnek arra, hogy az egyik leggyakoribb sebészeti rutinműtétet, a vakbél-eltávolítást is az elejétől a végéig a gép végezze el. A fejlesztők igen óvatosak, amikor az eszköz jövőjéről kérdezik őket. Arra számítanak, hogy a rendszer beépül a már meglévő eszközparkba, és olyan műveletek automatizálását teszi majd lehetővé, amelyek sokszor ismétlődnek, kevés intuíciót kívánnak, de egy hosszú, akár több mint tízórás műtét nagy részét teszik ki.
A legtöbb szakértő azt jósolja, hogy teljesen önállóan dolgozó robotok belátható időn belül nem jelennek meg a műtőkben, viszont egyre több részfeladatot vesznek majd át. Hasonlóan az autókhoz. Bár a számítógépek már két évtizede megjelentek a kocsikban, még mindig nincs teljesen önvezérlő robotautó (valószínűleg hamarosan megjelenik). Viszont egyes részrendszerek lassan olyan mértékben automatizálttá váltak, hogy természetesnek vesszük jelenlétüket. Gondoljunk csak az ABS-re, az intelligens tempomatra, a ráfutást megakadályozó automatikus fékezésre vagy újabban az önálló sávváltásra vagy párhuzamos parkolásra.
