Robotok a műtőben: kiütik a sebészt a nyeregből?

Ön engedné, hogy egy gép operálja? Az orvosok egyelőre nem rajonganak az újfajta segítségért.

Egy napon lecserélnek engem, és csak ő fog dolgozni – mondta altatóorvosa az 59 éves Nancy Youssef-Ringle-nek. A kolonoszkópiára (vastagbéltükrözés) érkezett nő az aneszteziológust arról kérdezte, hogy mi a véleménye új „munkatársáról”, a Johnson & Johnson (J&J) robotjáról. Minderről a Washington Post írt egy évvel ezelőtt, amikor a cég reklámjában azt ígérte, hogy a gép az emberi altatóorvosoknál hatékonyabban  és – legfőképpen – olcsóbban képes adagolni az altatót az enyhe és közepes erősségű bódítást igénylő beavatkozásoknál.

Az aneszteziológiai automata története nem nevezhető sikertörténetnek. Eleve nyolc évig tartott, mire az amerikai Szövetségi Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) többszöri nekifutás után áldását adta a gép klinikai alkalmazására. De a masinát körüllengő bizalmatlanság ettől nem szűnt meg, így két év alatt mindössze öt kórházban állították szolgálatba a robotot. Mivel az elmúlt évben sem lett népszerű a berendezés, a J&J néhány hete csendben abba is hagyta a gyártását és eladását. Mint hangsúlyozták, nem merült föl a robottal szemben biztonsági kifogás. Mindössze nem tudták meggyőzni a kórház-üzemeltetőket arról, hogy egy olyan veszélyes műveletet, mint az altatás, képesek a teljesen autonóm gépek is elvégezni.

Nem ez az egyetlen olyan történet, amelynél a kezdetben orvosi áttörésnek tartott gép csúfosat bukik a műtőben. Pontosabban a legtöbb esetben nem a gép képességei bizonyulnak elégtelennek, hanem az orvosok és a betegek nem mutatkoznak befogadónak a gyökeresen új technológia iránt. Egyszerűen nem készültünk még föl arra, hogy egy nem ember által felügyelt robot kése alá feküdjünk. Nem állítjuk, hogy nincs igazunk.

A gyártók, érzékelve a közhangulatot, az utóbbi időben stratégiát váltottak, és ez életképesebbnek látszik: a legutóbbi operálórobotok nem helyettesítik, hanem csak segítik a sebészt. Van már olyan műszer, amely ortopédiai műtéteknél pontosan ott és olyan erővel töri el a rosszul összeforrt csontot, ahol kell, egy másik pedig kijelöli, hogy hol ideális csavarokat elhelyezni a csigolyákba. Ez utóbbi gyártója megjegyezte ugyanakkor a Wired újságírójának, hogy a berendezés nemcsak a helyet tudná meghatározni, de a csavart is képes lenne belefúrni a csontba. A sebészek általában mégsem kérnek ebből, hanem a helymeghatározás után saját maguk kezelik a fúrógépet.

A legtöbb eddigi műtősasszisztens-robot kemény szövetek, legfőképpen csontok operálásakor volt hatékony, a Johns Hopkins Egyetem gyermekkórházának kutatói azonban most egy olyan automatával álltak elő, amely lágy szöveteken is képes dolgozni. A tesztműtét során a robot pontosabban és egyenletesebben varrt össze egy sertésbelet, mint a gyakorlott sebészek. A kutatók szerint a rendszert úgy alkották meg, hogy rendkívül sokféle sebészi rutinfeladatot el tud látni, persze végig emberi felügyelet alatt. Nem maga a gép az újdonság ebben, hanem a 3D-kamerákból érkező térbeli képet értelmezni képes algoritmus.

A számítógép milliméter pontosan képes leképezni a lágy szövetek felépítését rétegről rétegre, így pontosan tud dolgozni. A sebvarrás mellett első körben bemetszések ejtését és sebek kiégetését (kauterizálást) bíznák rá, de már készülnek arra, hogy az egyik leggyakoribb sebészeti rutinműtétet, a vakbél-eltávolítást is az elejétől a végéig a gép végezze el. A fejlesztők igen óvatosak, amikor az eszköz jövőjéről kérdezik őket. Arra számítanak, hogy a rendszer beépül a már meglévő eszközparkba, és olyan műveletek automatizálását teszi majd lehetővé, amelyek sokszor ismétlődnek, kevés intuíciót kívánnak, de egy hosszú, akár több mint tízórás műtét nagy részét teszik ki.

A legtöbb szakértő azt jósolja, hogy teljesen önállóan dolgozó robotok belátható időn belül nem jelennek meg a műtőkben, viszont egyre több részfeladatot vesznek majd át. Hasonlóan az autókhoz. Bár a számítógépek már két évtizede megjelentek a kocsikban, még mindig nincs teljesen önvezérlő robotautó (valószínűleg hamarosan megjelenik). Viszont egyes részrendszerek lassan olyan mértékben automatizálttá váltak, hogy természetesnek vesszük jelenlétüket. Gondoljunk csak az ABS-re, az intelligens tempomatra, a ráfutást megakadályozó automatikus fékezésre vagy újabban az önálló sávváltásra vagy párhuzamos parkolásra.