A szakértők tanulmányukat a Nature Medicine című szaklapban mutatták be. „A kóros elhízottság és a diabétesz ellen védelmet nyújtó genetikai mechanizmusok felfedezése új terápiás stratégiákra irányíthatja a figyelmet, amelyek megfelelőek lehetnek a világméretű egészségügyi kihívás kezelésére” – fogalmazott Nicholas Morton, az Edinburgh-i Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője.
A tudósok úgy vélik, hogy a világ lakosságának negyven százalékát érintő kóros elhízottság hátterében genetikai tényezők is állhatnak.
A kutatócsoport olyan egerek génrepertoárját vizsgálta meg, amelyeket hatvan nemzedéken át vékonynak tenyésztettek, és testzsírszázalékuk csupán 4 százalékos. Összehasonlították olyan „elhízott egerekkel”, amelyek testzsírszázaléka 23 százalék. Ezt követően meghatározták azokat a géneket, amelyek a vékony egereknél kétszer olyan aktívnak tűntek, mint a nagyon túlsúlyos fajtársaiknál.
Ekkor bukkantak rá a zsírszövetsejtek mitokondriumában a tioszulfát-szulfurtranszferáz nevű enzimre. Ez fokozott aktivitás mellett vékonyan tartja az egereket, és megvédi őket a kettes típusú diabétesz kialakulásától, amely nyilvánvalóan közvetlen kapcsolatban áll az elhízással. Az enzim nélkül a rágcsálók hamar diabéteszesek lettek, és elhíztak.
Az enzim vélhetően javítja a mitokondrium funkcióját, és hatására gyorsabban leépülnek az anyagcsere-folyamatok során keletkező oxigéngyökök és kénhidrogén-származékok. A mechanizmus felismerése felhasználható lehet az elhízás, illetve a kettes típusú diabétesz elleni új gyógyszeres kezelés kifejlesztésében.
